RSS: Tartalom | Hozzászólások | Email
keresés az oldalon
The Prestige – A tökéletes trükk
Azt hiszem, ilyen a jó film.
Amikor miután megnézted rögtön arra kényszerít, hogy beszélj róla. Amikor nem elég ha felállsz a székből és elindulsz a wc felé, hanem máris azon kezdesz gondolkozni hogy hogy is volt? Mit csináltak? Hogy csinálták? Kényszeredetten jár az agyad és próbálod összerakni azokat a mozaikdarabkákat, amelyek csak a legvégén állnak össze teljes képpé.
A Prestige egy ilyen film.

Michale Cane, Hugh Jackman, Christian Bale, David Bowie, Scarlett Johansson, Chrisopher Nolan.
Már a nevek is jól csengenek, nem beszélve arról, hogy a film története is elég varázslatosra sikerült. Ám, nem elég a hírneves nevek és nagyágyúk felsorolása egy szuperprodukcióban, nem árt, ha története is van. Ennek a filmnek pedig van.

Két fiatal ambiciózus bűvész ismerkedik meg egymással a film elején a századelő Londojában, ahol a bűvészek igazi rocksztárok, nagymenők. A közös munka iránti tisztelet és odaadás mindkettejük sajátja, ám az élet egy balul sikerült trükk során kegyetlen áldozatot követel Angiertől (Jackman), aki Bordent (Bale) hibáztatja a felesége haláláért. Útjaik innen kötelezően egymástól függetlenül, folyamatos rivalizálással telik. Angier, akit rögtön belop szívébe az érdeklődő londoni polgár, egyre másra kutatja volt társa trükkjének megoldását és próbál egyre jobb és látványosabb trükkökkel előállni a publikum elé. Ezért, a kor vitatott tudósát, Teslát (David Bowie) is felkeresi, hogy segítségével a kor csodáját, az elektromosságot is repertoárjába tudhassa a tökéletes trükk elérése felé.

Ahogy egyre komolyabb trükköket találnak ki és egyre bonyolultabb módon próbálnak meg borsot töri a másik orra alá egyre inkább veszélyeztetik szeretteik életét. Egyre inkább csak az lesz fontos, hogy a másikat megelőzve létrehozzák a “tökéletes trükköt“, nem számít, mi az ára.
A film Angier Teslával való találkozása után vesz igazi fordulatot. Olyan eszközt ad Angier kezébe, amellyel méltán bízhat abban, hogy legyőzi Bordent. A film ezen a ponton szakad el az átlagos történelmi kalandfilmek vonalával és csempészi bele a fantasztikumot, ami egyébként sem állt túl távol a ettől a stílustól. Ugyanis Christopher Priest, a film forgatőkényvének alapjául szolgáló regénye, 1996-ban elnyerte a neves World Fantasy- díjat.
Mindazoknak kellemes két órát nyújthat a film, akik szeretik a viktoriánus hangulatú filmeket, a misztikummal megspékelt történetvezetés és a nem ódckodnak bűvészek elénk tárt illutióitól.


























