Sokadik hosszúhétvége

Idén már a sokadik hosszú hétvégénk van, ami tök jó dolog. Végre van idő a pihenésre, van idő a kikapcsolódásra és az alvásra is. Annak, akinek nem terveznek programokat.

Persze, nem akarok panaszkodni, de azért már szeretnék egy igazi hétvégét, amikor nem kell mennem sehová, csak otthon pihegnék a szobámban, tízig aludnék és mikor – nem az órára – felkelek egy finom reggeli után ki tudnék menni valahová a szabadba és akkor érnék haza, amikor csak akarok. 

Amikor nem kellene időre visszarohannom és utaznom négyszer másfél-két órát. 

Mindezektől függetlenül megint csak ki akarom hansúlyozni, hogy nem akarok panaszkodni! Egyszerűen csak kezdek fáradni.

Azért el is mondom mi történt az elmúlt pár napban: pénteken ING, majd 3 óra eredménytelen  laptop-szerelés. Este nyugodt, de másnap (szombaton) hatkor keltem, hogy leérjek időben Martonyiba, hogy tudjak segíteni nagyapámnak felszedni a parkettát. Mire ideértem kiderült, hogy nagyapám már felszedte (nem semmi az öreg, 72 éves lesz júliusban) és már azzal nem volt gondom. A délelőtt azért elment, mert lepermeteztük a gyümölcsfákat és mire végeztünk, pontban délben, megjött a kőműves is, akivel kimértük a szoba méreteit és leverte a fal alját, hogy majd újra tudja vakolni. A sokadik feles után a kőműves élettapasztalatát is kezdte csepegtetni belém: ugyan elmúlt már 53 éves, de most szeretője van, akinek már van 3 (!) gyereke és mindent csinál! Persze, a szerszám már nem olyan, mint 20 évesen, de azért ha muszáj tudja még használni, mondja. Élni kell!

Aztán, pár óraval később már utazok is vissza Miskolcra, mert megbeszéltük Petiékkel, hogy végre tisztázzuk vőfélyi teendőimet a junius 30.-i eskövőjükhöz. 19.00-kor találkozunk a Szemerénél és felsétálunk a Városház térre, ahol a 100 éves cserkész millenárison egy rettenetes banda véget nem érő számát nyomja már 20 perce és még 20-ig nyomják, de szerencsére mi már a Borfaluban ülünk és kóstoljuk a különböző válogatott száraz vörösborokat. Jó volt, kellemes. Sokat beszéltünk, röhögcséltünk négyesben és megbeszéltünk mindent, amit kellett. Aztán emlék is maradt, mert a poharainkat megtartottuk, felkerültek Vivi konyhaszekrényének kiemelt helyére. Este 22.00-ra érünk haza, hamar elalszunk, mert jó nap volt és jól elfáradtam már én is. Ma felkeltünk és már készülődni kellett, mert jöttem vissza, Martonyiba. Holnap reggel 6-ra jön megint a kőműves, "tisztázni" a fal alját és feltölteni végre betonnal a szobát. Aztán szerintem, ha bírok, megyek vissza Miskolcra, mert szeretnék elsején kimenni a Majális parkba. Unatkozhatok?

Kapcsolódó bejegyzések:

• Nincs kapcsolódó bejegyzés.

1. szerint:

   2007. április 30. hétfő - 16:09

   Nagy a hajtás!:D Azért ne vidd túlzásba!!:) Pussz
2. szerint:

   2007. május 01. kedd - 13:05

   Hát…kőműves kelemennel nem lehetett eccerű…:)

   Te Sel! Pihenj már az istenért!
3. szerint:

   2007. május 01. kedd - 14:44

   Ah… hát igen, nem volt egyszerű. A két segédmunkás sem volt az, akikkel együtt pakoltam be a kb fejenként két-két és fél tonna(!) betont, de végre megvan.
   Így már a mai nap végre pihenéssel telhet(et).