Rég várt személyeskedés

Régen írtam már ide valami igazán személyeset, amiért Vivitől rendszeresen kapok is a fejemre. Őt talán nem érdekli minden esetben az, ami hétközben engem megmozgat (hírek, moziplakátok, stb), de ez így van jól.

Az igazásághoz az is hozzá tartozik, hogy olyan sok minden nem történt az elmúlt pár hétben: a nagy ünnepi zabálások után az év eleje eléggé lassúvíz módjára indult, de épp ma reggel kellett szembesülnöm azzal, hogy hihetetlen, de már február 5.-e van és bármennyire is erőltetem, nem emlékszem igazán kiemelkedő érdekességről az én kis életemből.

Ellenben a nagy szilveszteri megfázást követően sem lett elfelejtve, hogy fogadalmat kell tenni arra, hogy mi lesz az, amit másképp csinálok az évben. Ilyen lesz pl az is, hogy végre ettől a hónaptól megyek majd rendszeresen sportolni. Egyrészt mert hiányzik, másrészt mert már megint jobban kerekedek, mint szeretném. Ráadásul most Kutya úr is szeretne elkezdeni mozogni, sőt Koszi is szólt, hogy ideje lenne újra elővenni a porosodó squash-ütőket, amivel maximális egyetértek. Valami lesz.

Munka fronton sincs most panaszkodnivalóm, alakulnak a dolgok, formálódnak, ötletelés megy és szerintem egyre jobban csináljuk, amit eddig csináltunk, de ezekről majd később, bővebben.

Kapcsolódó bejegyzések:

• Ezek a napok
• Gépszíj
• Rush hours