Mostanában megint rátaláltam a Last.fm-re. Amellett, hogy mostanában kicsit elveszettnek éreztem magam a megjelent zenék kapcsán, picit frissíteni is szerettem volna a zenei repertoáromat. Szerencsére nem kellett nagyon messze mennem.

A Last.fm nagyon egyszerű dolgot művel: miután feltelepítetted az oldalukról ingyenesen letöltött kliensprogramot és a felinstallálod a kedvenc zenelejátszó programodhoz tartozó kiegészítést (legyen az winamp, media player vagy itunes) indulhat is az élvezet. Egy rövid regisztrációs folyamat után a Last.fm azt a nemes feladatot vállalja magára, hogy ő bizony nyomon fogja követni a zenei ízlésünk alakulását. Sőt, mi több, miután kellőképp elkezdett megismerni minket, zenéket fog ajánlani azok alapján, amit megtudott rólunk. Akármit hallgattál előtte, tudni fogja mi tetszik neked! Ezen felül, ha csak kíváncsi vagy és szörföznél az ismert stílusok előadói vagy stílusai között, a kliensporgram segítségével ezt is könnyen megteheted. Csak beírod a keresőbe, hogy pl “chillout” és máris szólni kezdenek a jobbnál jobb zenék.

Sőt, ennél is tovább megyek! A Last.fm gyakorlatilag egyfajta közösségi hálózatként is működik. Össze tudod hasonlítani az ismerőseid zenei ízlését a sajátoddal, megnézheted mit szeretnek hallgatni, mikor szomorúak vagy ha épp bulizni támad kedvük vagy ha épp mindenkivel tele a micsodájuk.

Szóval mostanában munka közben fejemre kerül a fejhallgató, indul a Last.fm

Ez bizony egy tesztbejegyzés a 2.7-es (beta3) WP alól…

… de nyelvével még senki sem nemzett.

Tudom-tudom, ezer éves, elcsépélt szóvicc, de nagyjából felvezeti mondanivalóm lényegét. Az elmúlt hetekben egyre több helyen találkozom azzal a kifejezéssel, hogy “Nem szabadott volna”. Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy vajon ez megint annak köszönhető, hogy nem csapnak általános iskolában a diákok szájára, amikor ilyen szenvedő szerkezeteket hoznak létre a sokkal egyszerűbb formák helyett vagy egyszerűen csak kezd teret hódítani a “nem szabadott volná”-zás, úgy, mint a keresztnevek előtt a határozott névelő (értsd: a, az – a Zoli – ezt azóta sem tudom megszokni)?

Miért nem lehet használni az egyszerűbb, nyelvtanilag helyesebb formát ilyenkor? Nem lett volna szabad! – Nem szabadott volna!

A hideg ráz és nem csak a közelgő mínuszok miatt.

Persze, engem sem kell félteni, közel sem beszélek és írok irodalmi magyarsággal, de ha lehet, megpróbálok odafigyelni arra mit és hogyan adok ki a kezemből ill. mit és hogyan mondok.

Nyelvóránkat hallgaták. Kérem, kapcsolja ki!

Szóval az úgy volt, hogy közel egy éve Vagabond barátom unszolására csináltunk egy blogot. Azzal a céllal, hogy olvasó (!=olvasott) emberek lévén megoszthassuk egymással mindazon könyvélményeinket, amelyeket átélünk, s mindezt olyan céllal, hogy felkeltsük a hasonló érdeklődésű (értsd: olvasó) ismerőseink kedvét az általunk méltatott vagy pocskondiázott kötetre.

Így született meg a Könyvespolc.

Az eltelt közel egy év alatt kitermeltünk rengeteg témában jó pár könyvajánlót – 8 kategóriában 22 regényt. Időközben csatlakozott hozzánk pár társolvasó, akik megörvendeztettek minket 1-1 ajánlóval és folyamatosan keressük azokat, akiknek kedve lenne olvasni és erről írni is. Mi merünk nagyot álmodni!

Olyan lelkes amatőr (félprofi- és profi) olvasókat keresünk, akik szívesen megosztanák velünk könyvélményeiket és gondolataikat az olvasmányukról és mindezért őszinte vállveregetést és méltató hümmögést tudunk felajánlani! Na, meg persze azt a számtalan önfeledt percet, amit a könyv olvasásával tölthet!

Hisz tudjuk, ahány könyv, annyi élet!

* A jelentkezéshez mindössze annyit kell tenni, hogy regisztrálsz a fent említett Könyvespolcon és olvass, hogy írhass!

A sorban következő kötet egy újabb antológia (novelláskötet), amely a Dúlást követő Új-Pyarronba kalauzol el minket. Első ránézésre is kellemes kötet, jó borítót kapott, de Max stílusát nem lehet nem felismernie annak, aki látott már pár képet tőle. A Dúlást (kráni és nomád hordák elözönlötték a pyarroni államszövetség országait és porrá rombolták amit találtak) követő évtizedekben új város kezdi kinőni magát a semmiből. Az embernépek vallási központja ugyan nem ugyanott, ahol Ó-Pyarron, kezd kinőni a földből, hogy újra központi csillaga legyen a hitnek és az eszmének. Folyamatosan épül, fejlődik, de  természetesen ezzel párhuzamosan megjelennek benne a gondok. A fényesre csiszolt alma belülről talán nem is olyan egészséges, mint amilyennek látszódni akar.

Tovább >>

Meglehetősen vegyes képet mutató novelláskötetről beszélhetek a Bíborgyöngyök kapcsán. Igaz, nagy megelégedésemre szolgált, hogy végre egyik régi kedvenc írom – Raoul Renier  vagyis Kornya Zsolt – szerkesztette a kötetet, valamint nagy részét ő is írta. A regény, bár novelláskötet, egy szálat követ végig: mégpedig egy régen élt, titokzatos boszorkányúrnő hatalommal telített nyakláncának kalandos útját. Bár a nyaklánc már nincs egyben, de az azt alkotó különleges bíborgyöngy-szemek olyan hatalommal vannak felruházva, amenynek nem ártanak a múló évszázadok.

Alidax jelenlegi úrnője újra össze szeretné állítani a láncot és fogadást köt szeretőjével, a gátlástalan elfvadásszal. A fogadás értelmében, ha az elfvadász győz, feleségül kell hozzá mennie a boszorkányúrnőnek, amennyiben a boszorkány szerez több gyöngyöt, bármit megtehet a férfival, amit csak akar.

Tovább >

Valahogy úgy alakult, hogy, hogy ma este – talán az új kávéfőzőnek köszönhetően, talán a sok kólának, – egyszerűen nem tudok aludni. Így, bár, előre nem terveztem online követem végig az amerikai elnökválasztás eseményeit. Szerencsére az amerikai médiumok csak erről tudósítanak, így mind az MSNBC, mind a CNN erről harsog. Így, nekem csak annyi dolgom van, mint a egyik ablakban az MSNBC élő adását nézzem, míg mellette nyomon követhetem a szavazatok állását.

Nagyon kíváncsi vagyok az eredményre, mert bármennyire is messze lenne tőlünk az USA, attól még bizony komoly hatással lesz az elnökválasztás eredménye mindannyiunk életére. Akár a világgazdasági, akár a szemléleti különbségekről beszélünk, Barack Obama demokrata elnöksége komoly frissítést hozhat. Sőt, első afro-amerikai elnöke lenne az országnak…

04:56am – New Yorkban, a Rockefeller Center-nél a szokásos óriási tömeg várja a választások végeredményét, miközben lassan ott este 11 órát mutat az óra. Az eddigi eredmények alapján a szenátusban eddig 54 demokrata és 38 republikánus szenátor ül (51 kellett a győzelemhez), ami egyelőre elégnek tűnik a teljes demokrata vezetéshez. A házban 171-111 az arány a demokraták javára (218 hely kell a teljes győzelemhez).

05.01am - Eldőlt. Barack Hussein Obama a nyugati parti államokban besöpörte a hiányzó elektori szavazatokat és ezzel ő lett az az Amerikai Egyesült Államok 44. elnöke. Mindenhol ünnepelnek az emberek az MSNBC közvetítésén, de nem hiszem, hogy McCain szavazói ugyanezt az örömöt éreznék…

05:14am - Arról beszélnek, hogy nem csak az afro-amerikai népesség arcán lehet örömet látni és azt hiszik, hogy ezzel a fiatal elnökkel igazán sikeressé tehetik az országot és kilábalhatnak a válságból. Gondolom az összes tőzsde pozitívan fog reagálni holnap a hírekre…

05:19am – McCain gratulál a győztesnek és történelminek nevezi a szavazást. A támogatói közül sokan füttyögnek Obama sikerén. Majd megköszöni a segítséget mindenkinek. A vereséget a sajátjának tartja, nem a szavazóinak. Sarah Palinnak is megköszöni, aki az alelnök-jelölte volt.

05:57am – Obama kijön a családjával és beszédet tart. Gratulál McCainnek is a kitartó, kemény kampányért. Palinnak is gratulál. Joe Biden – az alelnöke – nincs ott, mert Delaverbe vonatkozik, szülővárosába ünnepelni. Megemlékezik a két nappal ezelőtt elhúnyt nagymamájáról is, aki már nem láthatta a győzelmét.

06:17am – Obama elköszönt az őt ünneplő tömegtől így én is a live-blogolástól! Legközelebb jobban megszervezem, de szerintem akkor sem fognak sokan velem tartani.

Az utóbbi időkben újra rátaláltam a MAGUS regényekre. Az elmúlt nagyjából másfél évben alig jelent meg olyan regény, amire azt mondtam volna, hogy ezt nekem mindenképp látnom/olvasnom kell, de mostanában elkapott a nosztalgia érzése (és őszintén szólva az egyéb regények is kifogytak) és beszereztem az új megjelenésű könyveket. Ezek közül az először, legfrissebb élményem, az Eric van Dien írta Uwel nevében.

Első ránézésre látszik, hogy azzal, hogy új kiadóhoz kerültek jogok (ez nem teljesen igaz, mert a Tuan is jelentethet meg regényeket) látszódik egy markáns design váltás, ami épp a kötetek külcsínében is jelentkezik . Az Uwel nevében egy komor hangulatú, de tiszta képet mutató borítót kapott, mely a könyvet olvasva, teljesen passzol a történethez.

A külcsín után pár szó a belbecsről is:

A regény három nagyobb fejezetre tagolódik. Az első részben kibontakozik előttünk Thell con Armagel , a Dúlást megjárt Uwel lovag – Errn – fia, aki az atyja által rá kirótt ösvényen járva maga is a Bosszú Istenének lovagjává vállik.

Tovább >

… de most nagy terveim vannak mind a bloggal, mind egyéb tevékenységeimmel kapcsolatban. Szóval már csak párat kell aludni!