Quentin Tarantino: Becstelen Brigantyk

A moziünnepnek hála kicsit könnyebb szívvel beszéltem rá Vivit és a bátyját, hogy menjünk el hétvégén moziba és mondanom sem kell, de nem volt kérdés, hogy megnézzük-e Tarantino újabb filmjét, a Becstelen Bringatykat (Inglorious Basterds).

A történetről röviden annyit, hogy valahol a klasszikus kaland/akció-filmeket sikerült most kevernie Tarantinonak a bosszú-filmek stílusával. A film cselekménye a második világháború alatt játszódik, mikor Németország megszállja Franciaországot. Az amerikai hadsereg létrehoz egy csak zsidó származású katonákból álló különleges egységet, amely – mélyen, az ellenséges vonalak mögött – partizánakciókat bevetve igyekszik félelmet táplálni a német katonák szívébe.

A Tartantinora jellemző profizmus ezen a filmen is meglátszik. Abszurditása ellenére minden mondatnak szerepe van a cselekményben és olyan érzésem támadt, mint ha egy remekül megépített óraműbe néztem volna bele: a film fejezetei önálló történetekként is megállnák a helyüket és a remekül elhelyezett képi elemekkel és dialógusokkal zseniálisan hozza a kötelező hangulatot. Talán ez a film lett eddigi legpopulárisabb alkotása, annak ellenére, hogy nem egy könnyen emészthető témához nyúlt, de a “tarantinos”-eszközökkel hozza kötelezőt!

Anélkül, hogy sokat elárulnék a film cselekményéből mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy nézze meg a Becstelen Brigantykat, mert különleges élményben lesz része, ha szereti a Tarantino-féle történetmesélést.

Kapcsolódó bejegyzések:

• Nincs kapcsolódó bejegyzés.