Ezen a héten úgy érzem picit felborult a bioritmusom. Nem csak azért, mert folyamatosan délutánra kell járnom dolgozni (mióta itt vagyok, ennyire későn, ilyen folyamatosan még nem kellett ennyire délután jönni), hanem elkezdtem észrevenni magamon az öregség első jeleit.  Például nem tudok sokáig aludni.

Valószínűleg csak arról lehet szó, hogy kezd hozzászokni a szervezetem, hogy elég lesz neki 6-7 óra alvás, ami teljesen természetesnek is tűnik. Még szerencse, hogy nincs is olyan iszonyatosan sok pihenésre szükségem, hogy hozzam a formám. (Igen, ez pedig a kocka.)

Minden esetre picit fura hozzászokni a tudathoz.

Kicsivel több, mint 5 hónapja született az utolsó bejegyzés a blogon. A legfőbb oka ennek talán az lehetett, hogy új munkát kaptam, ami miatt felesleges energiám és szabadidőm a minimálisra csökkent. Ettől függetlenül – bár kérdezni nem kérdezte senki, – remekül vagyok és ezentúl igyekszem majd picit gyakrabban írni! Filmről, zenéről, képről, könyvről és kütyüről, kajáról és mindarról, amiről eddig.

Addig viszont jöjjön egy kis vizuális kirándulás a sivatagba.

What Goes Up (The Desert) from Patrick Lawler on Vimeo.

Eddig nem sok jót tudok elmondani erről az évről. Sok szép álomból lett lidércnyomás és ahogy nézek előre, egyelőre csak a ködös, bizonytalan falu útvesztő látszódik előttem. Hogy közben találkozom-e a Minotaurusszal -, vagy egyszerűen csak rám omlanak a falak, – még nem tudom. Egy biztos, menetelni kell előre, mert az egyhelyben toporgás olyan idegtépővé vált, hogy ha nem mozdulok, szétvetnek a bennem felgyűlt indulatok.

A legfurább az, hogy bármennyire is szeretnék változtatni a dolgokon, folyton azt érzem, hogy teljesen feleslegesen erőlködöm. Mindig visszahúz valami, mindig visszaránt ugyanoda, ahonnan indultam. A Minotaurusz fújtató bikafeje gonoszul rámvigyorog és nincs nincs nálam kard, nincs nálam Ariadné fonala. Mára megelégeltem, itt a vége. Kalapácsot ragadok és téglánként bontom le a labirintust, egyenes utat vágok és megszabadulok a Minotaurszomtól!

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

Nyugodjék békében!

Idén is, immáron 3. éve a WWF indítványára március 28-án  20:30 és 21:30 között kerül megrendezésre A Föld órája nevű természetvédelmi kampány. Ebben az időben tübb mint 64 országban városok, cégek és magánszemélyek lekapcsolják a lámpákat, hogy egy picit csökkentsék a Földet sújtó környezettszennyezés mértékét és egy órára fellélegezhessen!

Csatlakozz Te is!

Néha nagyon sokat kell várnia az embernek arra, hogy történjen végre valami, ami felrázza az általános tespedtségből! Szerencsére most csak idáig teltek kevésbé izgalmasan a napjaim, mert most csőstül jönnek a feladatok. Végre!

Efinél láttam ezt a nagyon jó kis T-mobile reklámot, ami a jó kis flashmobok hangulatát idézi:

Zseniális. Pont.

Teljes a frusztráció, mikor dátumot írok, mikor ellenőrzöm, hogy akkor most hogy is van? 2008? 2009? Január? Hanyadika?

Tegnap, mikor a Bor és Vadon trükköztem az egyik cikk dátumával jöttem rá, hogy bizony most már nem érdemes 2008-at írni, mert eltelt egy év, ideje felébredni!

Nektek mennyi idő az átszokás?

Ez úton szeretnék minden barátunknak, rokonainknak, ismerőseinknek Nagyon Boldog Karácsonyt kívánni!

Ez bizony egy tesztbejegyzés a 2.7-es (beta3) WP alól…