Reggel 8, le a buszhoz, negyed óra a hidegben-ködben, megjött nagyapám. Át a boltba, megrendeltem a gépem (végre új gép!), fel hozzánk, reggeli. Fél egy után le a boltba, szerződés kész, irány a Búza. Veszünk lángost és vetőmagot (nagyra nőjj répa, hatalmasra!), nagyapa felszáll a buszra, macskakaja a csomagban.
Vivi beteg, de előtte megyek a T-*-ba, számlát fizetni, aztán gyógyszertár. Neocitrán és Mebucain (és a reklámért tényleg kapok semmit… még). Találkozok Koszival, capuccino + tonik, light cola és kávé, irány Vivihez.
10 perc nála, megölel és fájó szívvel elbúcsúzik, mert még közel sincs vége a napnak, pedig már fél négy is elmúlt lassan.
Centrum, virsli, villamos. Ithon vagyok lassan, kicsit félve, hogy elkéstem a délutáni találkozót, pedig még vacsit kell csinálnom (recept később, itt a blogon).
Most várok, sül a virsli.

Ma találkoztam egy csinos fiatal hölggyel, aki fejvadász és egy nagy hazai bank miskolci kirendeltségéhez keres csoportvezetőt. Sajna a képzettségem nem megfelelő hozzá, így nem állapodtunk meg, de már a lehetőség is meglepett és valamilyen szinten elégedettséggel tölt el, hogy gondoltak rám, ajánlottak.
Ez volt az első (igazából második) kapcsolatom fejvadász-cégekkel.

Gondolom senkit nem lepek meg azzal, hogy meleg van. Szokatlanul meleg.

Egyesek azt mondják, hogy ez a közelgő apokalipszis előhírnöke, az üvegházhatás eredménye és ki tudja milyen okokat sorolnak fel. Mások, leginkább két amerikai éghajaltkutató szerint ez egy ciklikusan (kb 1500 évente) ismétlődő jelenség. Hol melegebb az éghajlat, hol hűvösebb van.

Nos, az az egy biztos, hogy mióta emlékszem és figyelem az évszakokat ilyen meleg, enyhe idő rég nem volt január közepén. Rég nem láttam, hogy gyakorlatilag egy vastagabb pulcsiban ki lehet menni az utcára és nem kell a térdig érő hóban elküzdenem magam a sarki kisboltig.

Kicsit viszont félek, hogy lesz itt még hideg idén és le fognak fagyni a rügyező gallyak és gyümölcsfák. Egyébként nem vagyok túlzottan pesszimista.

Úgy illik, hogy egy blog első bejegyzésében leírjunk ezt-azt magunkról.
Legfőképp arról, hogy miért is akarom ezt a blogot írni és Neked, Kedves Olvasóm, miért jó az, hogy ha olvasni fogod a bejegyzéseimet könyvekről, moziról, filmekről, stb.

A válasz nem egyértelmű:
Talán azoknak, akik ismernek már jelent annyit a szavam, hogy a véleményem felkeltse az érdeklődésüket valami iránt. Akik pedig sosem hallottak rólam esetleg megismernek egy másik nézőpontot és közben – reményeim szerint – jól is fognak szórakozni.

Azt természetesen nem ígérhetem, hogy a blog nem lesz tele mindenféle személyes bejegyzéssel, hisz nem egy újabb tematikus oldalt akarok nyitni, hanem egy amolyan “személyes kacattárat“, ahová azokat az emlékeket fogom berakni, amelyek engem érdekelnek és úgy érzem van mit mondanom róluk.

Remélem jól fogsz szórakozni!

Selion