… de nyelvével még senki sem nemzett.

Tudom-tudom, ezer éves, elcsépélt szóvicc, de nagyjából felvezeti mondanivalóm lényegét. Az elmúlt hetekben egyre több helyen találkozom azzal a kifejezéssel, hogy “Nem szabadott volna”. Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy vajon ez megint annak köszönhető, hogy nem csapnak általános iskolában a diákok szájára, amikor ilyen szenvedő szerkezeteket hoznak létre a sokkal egyszerűbb formák helyett vagy egyszerűen csak kezd teret hódítani a “nem szabadott volná”-zás, úgy, mint a keresztnevek előtt a határozott névelő (értsd: a, az – a Zoli – ezt azóta sem tudom megszokni)?

Miért nem lehet használni az egyszerűbb, nyelvtanilag helyesebb formát ilyenkor? Nem lett volna szabad! – Nem szabadott volna!

A hideg ráz és nem csak a közelgő mínuszok miatt.

Persze, engem sem kell félteni, közel sem beszélek és írok irodalmi magyarsággal, de ha lehet, megpróbálok odafigyelni arra mit és hogyan adok ki a kezemből ill. mit és hogyan mondok.

Nyelvóránkat hallgaták. Kérem, kapcsolja ki!

Valahogy úgy alakult, hogy, hogy ma este – talán az új kávéfőzőnek köszönhetően, talán a sok kólának, – egyszerűen nem tudok aludni. Így, bár, előre nem terveztem online követem végig az amerikai elnökválasztás eseményeit. Szerencsére az amerikai médiumok csak erről tudósítanak, így mind az MSNBC, mind a CNN erről harsog. Így, nekem csak annyi dolgom van, mint a egyik ablakban az MSNBC élő adását nézzem, míg mellette nyomon követhetem a szavazatok állását.

Nagyon kíváncsi vagyok az eredményre, mert bármennyire is messze lenne tőlünk az USA, attól még bizony komoly hatással lesz az elnökválasztás eredménye mindannyiunk életére. Akár a világgazdasági, akár a szemléleti különbségekről beszélünk, Barack Obama demokrata elnöksége komoly frissítést hozhat. Sőt, első afro-amerikai elnöke lenne az országnak…

04:56am – New Yorkban, a Rockefeller Center-nél a szokásos óriási tömeg várja a választások végeredményét, miközben lassan ott este 11 órát mutat az óra. Az eddigi eredmények alapján a szenátusban eddig 54 demokrata és 38 republikánus szenátor ül (51 kellett a győzelemhez), ami egyelőre elégnek tűnik a teljes demokrata vezetéshez. A házban 171-111 az arány a demokraták javára (218 hely kell a teljes győzelemhez).

05.01am - Eldőlt. Barack Hussein Obama a nyugati parti államokban besöpörte a hiányzó elektori szavazatokat és ezzel ő lett az az Amerikai Egyesült Államok 44. elnöke. Mindenhol ünnepelnek az emberek az MSNBC közvetítésén, de nem hiszem, hogy McCain szavazói ugyanezt az örömöt éreznék…

05:14am - Arról beszélnek, hogy nem csak az afro-amerikai népesség arcán lehet örömet látni és azt hiszik, hogy ezzel a fiatal elnökkel igazán sikeressé tehetik az országot és kilábalhatnak a válságból. Gondolom az összes tőzsde pozitívan fog reagálni holnap a hírekre…

05:19am – McCain gratulál a győztesnek és történelminek nevezi a szavazást. A támogatói közül sokan füttyögnek Obama sikerén. Majd megköszöni a segítséget mindenkinek. A vereséget a sajátjának tartja, nem a szavazóinak. Sarah Palinnak is megköszöni, aki az alelnök-jelölte volt.

05:57am – Obama kijön a családjával és beszédet tart. Gratulál McCainnek is a kitartó, kemény kampányért. Palinnak is gratulál. Joe Biden – az alelnöke – nincs ott, mert Delaverbe vonatkozik, szülővárosába ünnepelni. Megemlékezik a két nappal ezelőtt elhúnyt nagymamájáról is, aki már nem láthatta a győzelmét.

06:17am – Obama elköszönt az őt ünneplő tömegtől így én is a live-blogolástól! Legközelebb jobban megszervezem, de szerintem akkor sem fognak sokan velem tartani.

… de most nagy terveim vannak mind a bloggal, mind egyéb tevékenységeimmel kapcsolatban. Szóval már csak párat kell aludni!

Sokáig gondolkoztam, hogy milyen frappáns mondattal indítsam a rég esedékes blog-bejegyzésem, de nem jutott eszembe semmi.

Így hát csak belevágok a lecsóba és pár sorban beszámolok az elmúlt napokról.

Ez a hónap – úgy látszik – a változások hónapja. Amelett, hogy nekünk is sikerült összeköltöznünk, Gergő barátomnak is sikerült végre beköltöznie a lakásba, amit hosszas hercehurca során tudtunk csak véghezvinni.

Közben befejeztem egy rég húzódó munkámat is, amivel már – őszintén szólva – kivolt a kismicsodám is. Ennek ellenére nem vagyok annyira megkönnyebbülve, valamiféle hiányérzetem van, amit nem tudok szavakba önteni. Ettől függetlenül jó a kedvem, mert úgy néz ki, hogy olyan lehetőségek adódtak az életemben (leginkább munka terén), amibe szívesen belevágnék. Most még korai lenne róla beszélni, de amint lesz bármi konkrétum, be fogok számolni róla!

Ráadásul megérkezett az ősz is – és ami engem jobban lázban tart – és vele a sorozatok új évadjai.  Olyan nagy kedvenceim tértek most vissza a képernyőkre (egyelőre csak nagyrészt Amerikában), mint például a How I Met Your Mother (Így jártam anyátokkal) vagy a The Big Bang Theory és a Chuck vagy a Supernatural (Odaát) és Heroes (Hősök). Beindult a Comedy Central magyar adása a VH1-on, minden délután, ahol a fenti sorozatokon felül még a My Name is Earl és látható. Végre valami színvonalas magyarul-beszélő sitcom a tévében!

Másrészt, itt az ideje a mozizásnak is, csak még nem tudom ilyen filmre sikerül elcsábítanom Vivit: Eagle Eye vagy Spanom csaja?

Most, hogy Vivi elment a lányokkal értettségi találkozóra kicsit van időm arra, hogy irogassak végre a blogra. (Nem mintha nem kapnám meg Tőle minden nap, hogy már piszkosul régen frissült a blog, de valahogy nem vitt rá a lélek, hogy virtuális tollat ragadjak és írjak a mindennapokról.)

Sok minden történt velünk.

Először is összeköltöztünk Vivivel. Lassan most már több, mint két hete lakunk együtt és azt kell mondanom, hogy nem bánom (még! ), mert minden olyan, amilyennek szeretném. Természetesen még mindig csiszolódunk kell egymáshoz, de azért lassan egyre jobban összeállnak a dolgok. Napi ritmus, feladatok, stb. Jól van ez így.

Ezek után múlt hétvégén volt a sokadik Bükki Vadas-Boros Napok is, amelyre megint lázasan készülődtünk és most végre meghozta gyümölcsét a sok fáradozás, amit leginkább Gergő, de azért mi is, belefektettünk. Idén 3. hellyel díjazta a Benke László és Galambos Lajosból álló zsűri a Vaddisznőpörkölt medvehagymás hajdinakásával nevű ételünket. Ráadásul szinte mindenki hozta a családját (sajnos Anyámnak dolgoznia kellett, ezért Ő volt a kivétel) és azt hiszem mindenki remekül érezte magát! Olyannyira, hogy Pista (Gergő édesapja) meghívott mindenkit Telkibányára, hogy majd Ő kápráztasson el minket a főzőtudományával. Kíváncsi leszek (abszolút pozitív értelemben)! Galéria itt.

Azóta már sikerült végre ma haza is jutnom, Martonyiba. Rég voltam már és nagyon hiányzott, hogy végre találkozhassak Nagyapámmal és megsimogathassam Mazsolát és a cicákat. Jó volt, csak kár, hogy megint ilyen vacak idő lett a végén.

Simon Tibor tanár úr képei, valamint az általa készített videókból az első anyag (igen, lesz még)  következzék, valamint a Gólyaavató Vivi által készített képei:

Gólyatábor 2008 @ Simon Tibor

Gólyatábor from Selion on Vimeo.

Gólyaavató 2008 @ Fehérvári Vivien

Ma olyan iszonytatóan korán kellett felébredni, amire már szinte nem is emlékszem mikor volt utoljára rá példa. Vivi újra elkezdett rádiózni és bizony 5-kor már kellni kell, hogy 6-ra beérjen és ébressze Diósgyőrt.

Igazából úgy voltam vele, hogy ha már felkeltem, akkor nem fekszem vissza, hanem végre elkezdem korábban a napom és legalább produktívabb leszek. Nagyjából sikerült is annyi dolgot eddig besűrítenem ebbe a két órába, mint máskor 4-be. Ez pedig elégedettséggel tölt el.

Igazán meglepődtem rajta, mikor pár hete kapta egy emailt a kostolj.hu csapattól, hogy a júliusi nyereményjátékukon nyertem egy karton Bujdosó Pincészet által felajánlott bort!

Jelentem,  bort megkaptam. Szombaton hozta a futár, bár én nem voltam itthon, de a szomszédaim átvették. Még nem volt alkalmam megkóstolni a borokat, mert tartogatom őket a szeptember 12-13.-n tartandó diósgyőri Vadas-Boros napokra.

Köszönet a nyereményért a Bujdosó Pincészetnek és természetesen a kostolj.hu csapatának!

Most sem lehet panaszunk arra, hogy unalmas lett volna az idei, XVI. Zrínyis Gólyatábor!

Viszont, ahelyett, hogy én beszélnék, jöjjenek a képek és pár videó, ami eddig hozzám került:

A tovább után a videók is megtekinthetők!

(tovább…)

Ma már a 15. gólyatábori készülődés jegyében telik nálam. Igaz, Vivi már tegnap bepakolta, amire szüksége lehet, én még csak fejben kezdtem el a készülődést. Sajna, másképp egyelőre nem megy, mert ügyfélre várok, hogy kiderüljön ma délután mi is lesz a menetrend.

Aztán kiderült az is, hogy vacak (teljesen vízköves) a gázos vízmelegítőnk, így mielőtt elindulnék, még azt is meg kell csinálni.

Visszatérve a gólyatáborhoz: kicsit fura lesz, mert már tényleg eljutottam abba a korba, amikor nem csodálkozhatok, hogy ha egy 14 éves gólya nem fog rögtön tegezni. Talán nem kellett volna közel harminc évesen ennyire megőszülni, de azért az is rájátszik a dolgokra, hogy már rég nem a diákokkal töltjük az időnk nagy részét, hanem a tanári kar ott jelenlévő részével.

Valahogy a gólyatábor is most már bevonult a minden évben megtartott bulik közé és idén lesz az első alkalom, hogy Fuxy nem lesz ott. Mivel én igen, így már csak volt osztályfőnököm (Tibi) és Nóra (volt történelemtanár) az, aki többször volt ott, mint én.

Viszont képek megint lesznek, azt hiszem, el is kezdem kicsit átstruktúrálni a galériát, hogy meg tudják nézni a képeket.