RSS: Tartalom | Hozzászólások | Email
keresés az oldalon
Égzengés, földindulás
Szeretem a vihart!
Idén ma, ebben a percben villámlott először, amit észre is vettem. Hihetetlen élmény még mindig számomra, mikor látom a természetes óriási erejét ilyen dolgokban megnyilvánulni.

40
Ákos MA, 2008. április 6-án vasárnap tölti be negyvenedik életévét. Ebből az alkalomból MÁR LETÖLTHETŐ az új nóta, a Negyven. A szerzemény igazi egyszemélyes műhelymunka eredménye: Ákosé a zene, a szöveg és a hangszerelés is; énekel, vokálozik és az összes hangszert ő szólaltatja meg a felvételen.
Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.
55
Édesapám ma 55 éves.
Isten éltessen!
WordPress 2.5 átállás
Azt hiszem, ez elég simán ment.
A telepítőkészletet letöltöttem, felmásoltam a tárhelyre és voilá! A szokásos szüttyögést kellett csak megcsinálnom, hogy a design maradjon, amilyen volt (anno írtam róla, hogy csak úgy hajlandó menni nálam, ha a default könyvtárba is belemásolom az általam használt templatet).
Koszi eljegyzése
Baráti társaságunk már közel 15 éves múltra tekint vissza. Szerintem, anno senki sem gondolta volna, hogy ilyen hosszú idő után is ennyire jóban tudunk maradni és közösen tudjuk megélni egymás legnagyobb örömeit, bánatát.
Szerencsére, most örömhír érkezett: csütörtök este – megünnepelvén, hogy Fuxy is itthon van, felmentünk Gergőhöz - már nem tudta magában tartni Koszi, hogy február 4.-én eljegyezte barátnőjét, Hajnalkát!
Ez úton is szeretnék nekik nagyon sok boldogságot és örömöt kívánni a közös jövőhöz!
Miért habzik?
Ma az egysorosok napja van: Miért habzik jobban a light cola, mint a hagyományos?
Egysoros
2008.02.17. 06:19, Miskolc, -11 °C
A sorozatokról
Azt hiszem itt az ideje néhány összegző írásnak, ami bemutatja, hogy milyen sorozatokat nézek illetve mit miért nézek.
Lesznek közöttük olyanok, amelyeken jó nevetni, másikon jó izgulni és talán van olyan is, ami egyszerűen csak annyira eyecandy (jó nézni – süti a szemnek), hogy szinte bármikor, bármennyit bevállalnék belőle.
Az egész sorozatmánia nálam valamikor 2006 nyarán kezdődött, amikor egy rpg.hu-s írás nyomán elkezdtem felkutatni a Firefly című sci-fi-sorozatot, ami hirtelen annyira megtetszett, hogy pár nap alatt végignéztem azt a 14 leadott részt, ami elkészült belőle. Természetesen előtte is néztem sorozatokat, de akkor az ízlésemet inkább a tévék akkori műsorstruktúrája határozta meg.
Aztán jött a Battlestar Galactica, ugyancsak sci-fi-sorozat és innentől nem volt megállás.
Még mielőtt azt gondolnád, hogy túl sok sorozatot nézek és biztos nem jut időm másra – vagy nem élek, mert fél életemet a tévé előtt töltöm az agyatlan műsorokkal – ki kell ábrándítsalak.
Rush hours
Eddig ez a hét annyi szaladgálással telt, hogy igazából nem is tudom, hogy mit csinálnék, hogy ha az év 52 hetéből mind ilyen lenne. Valószínűleg 2 hónap után teljesen kipurcannék és ki kellene vennem egy hosszabb szabadságot, hogy bírjam a tempót.
De igazából nem akarok panaszkodni, mert úgy érzem most jó. Jó, hogy van mit csinálni, van mivel csinálni, – és legfőképp – van kivel csinálni. Tervezni, építeni, alakítani.
Itt szeretném megjegyezni, hogy megkaptuk az első Google Adsense-es csekket, ami márcsak azért is jó, mert még ilyenben nem volt részünk és csak bizakodással tölthet el, hogy vannak akik kattintanak párat az általunk kirakott hirdetésekre. Persze, az lenne az ideális, hogy ha sikerülne kirakni végre egyedi, saját magunk által szerzett ügyfelek hirdetéseit is. Talán ebben is sikerül majd előrelépnünk a jövő hét környékén, de nem akarok elkiabálni semmit.
Ja igen:
Boldog Valentin napot!
Vége az írósztrájknak
Véget ért a WGA írósztrájkja, ami azt jelenti, hogy végre mától folytathatják kedvenc sorozataink írását és talán idén kapunk majd még pár jó részt azokból! (Az egész kb azért ment, mert az írók keveselték a netes bevételből származó hasznukat. A cégek persze nem akartak fizetni, aminek az eredménye egy kb 1 milliárd dolláros veszteség lett a részükről. Részünkről, hogy 100 napig nem dolgoztak az írók.)
Hogy mit várok ennyire?
Nagyjából ezt.














