Persze, csak akkor, ha jó műsorokat csinál, ezért lesz izgalmas a következő lista:

• How I Met Your Mother (SE03E01) – szeptember 24. (CBS)
• Heroes (SE02E01) – szeptember 24. (NBC)
• Supernatural (SE03E01) – október 4. (SE03E01)(The CW)
• Californication – augusztus 13. (Showtime)
• House M.D. (SE04E01) – szeptember 25. (FOX))
• Prison Break (SE03E01) – szeptember 17. (FOX)
• Battlestar Galactica (SE0401) – október 1. (SciFi)

Van még pár ígéretes sorozat, de egyelőre ennyi. Így is junkienak tűnhetek.

Nem szeretem igazából a teniszt, de most azért engem is elkapott ez a hype, pláne, hogy egy fiatal magyar leányzó bejötott a nyolcaddöntőben egyéniben és ezzel Szávay Ágnes minden idők egyik legsikeresebb magyar teniszezője lett.

photo by Chance98

Sajnos, a tegnap esti meccsen elveszítette a negyeddöntőbe való jutást a USOpen-en, de ma párosban még lehetőgése van, hogy elődöntőt játszon majd! Hajrá Ági!

Annyira régen nem írtam már ide, hogy az szinte szégyenletes.

Előszörös azzal kezdem, hogy pocsék idő van odakint. Attól eltekintve, hogy most már tényleg beindult a meteorológiai ősz, azért még nem kellene 12-13 °C-nak lennie… ráadásul a torkom is vacakol, ami azért kellemetlen, mert nem olyan rég másztam ki egy vacak hasmenéses betegségből, ami épp a gólyatábor előtt kapott el.

Apropó, Gólyatábor.
Idén 15.-ik alkalommal megtartott Zrínyis gólyatábor volt Telkibányán. Készültek képek és videók is. (A linkekre kattitve megnézheted őket.)
A vicc, most már tényleg az, hogy ezek a srácok akkor születtek, amikor nekem volt a gólyatáborom.

Viszont a ZIG pocsék oldalát látva eldöntöttem, hogy csinálok nekik egy normális weboldalt, amit használni is lehet. Baluval megbeszéltük, ezzel adózunk a volt iskolánk emlékének.

Aztán, hogy teljes legyen az örömöm, elkezdtük véglegesíteni a 10. értettségi találkozónk részleteit. Egyelőre úgy néz ki, hogy 22.-én visszamegyünk a suliba és utána pedig beülünk az Avasi Sörházba. Erről érdekes vitát folytattam Vivivel, aki azt mondja, hogy ha Ő osztálytalálkozót szervezne, akkor nem egy “sörházba” menne el utána, hanem valamilyen jobb étterembe. Nos, én még azt hiszem, hogy azért még nem vagyunk annyira öregek (28…), hogy feltétlenül öltönyben/nyakkendőben kellene feszengenünk valami puccus helyen. De, aztán lehet, hogy tévedek.

Aztán, a múlt héten megkeresett egy úriember, aki szeretne velem csináltatni egy weboldalt. Megörültem neki, mert ráadásul olyan témában készült az oldal, ami mostanában nekem is a szívem csücske és ha sikerrel jár, egy nagyon jó és kellemes színfolttal fogja bővíteni Miskolc kultúrális életét. (Nem akarok még sokat leírni ide róla, előbb legyen kész, induljon be. Linket majd akkor úgyis kirakok.)

Humor!

Első sorban erre a különleges fűszerre van szükség és azt hiszem, a Pixar szakemberei nagyon jól elboldogulnak a konyhában! A következő pár sorban nem egy újabb finom zöldésges étel-receptet, hanem egy, a napokban a mozikba került, animációs filmprodukcióról ejtek pár szót.

A film alaptörténete egyszerű, mégis szerethető: egy vidéki ház padlásán élő patkány, Rémy, családjával és népes rokonságával él együtt. Ám, ez a többszörösen hátrányos helyzetű kis főszereplő egy valamiben kitűnik számos társa közül: azon kívül, hogy különleges érzéke van az illatokhoz (nem szagok!) még egy vágyat is dédelget parányi keblében: szakács akar lenni! Példaképe, a híres francia főszakács, Auguste Gusteau, aki különleges étterme, szaktudása, könyvei kiemelik a kor ismert szakácsai közül. Híres mottója, mely védjegyévé válik: “Főzni bárki tud!”

Gusteau, egy szigorú és ellenszenves kritikusnak (Anton Ego) köszönhetően elveszít egy csillagot az étterméről, ami olyannyira megviselő őt, hogy belehal bánatába, ami újabb csillag-vesztést eredményez.

Egy nap, Rémy családja menekülésre kényszerül, miközben a csatornarendszerbe jutva elveszti családját és csak Gusteau könyve lesz a társasága. Később, az éhség és elgyötörtség hatására megjelenik Rémy előtt a halott Gusteau szelleme, aki arra bíztatja, hogy váltsa valóra álmait és főzzön, hiszen “főzni bárki tud”! Rémy rövidesen a Gusteau’s-ban találja magát, ahol találkozik az ifjú mosogatófiúval, Alfredo Linguinivel. Rémy nem bír az ösztöneivel és készít egy levest, amit mindenki az ifjó Linguininek tulajdonít. Ennek hatására Rémy és a főzni nem tudó Linguini szövetséget kötnek, hogy az ifjú új szakács sapkája alatt irányítja a mozdulatait és készíti tovább az ételeket.

Skinner, a Gousteau’s új vezető séfje, folyamatosan gyanakszik, hogy valamilyen csalást követhet el Linguini, de leleplezni nem tudja, mert az étterem újra egyre népszerűbb Rémy remek ételeinek hatására. Időközben kiderül, hogy Linguini nem más, mint Gusteau eltitkolt fia és egyben a Gusteau’s örökese is.

A folyamatos és egyre jobb kritikák hatására Anton Ego is újra meglátogatja az éttermet, ahol kihívást intéz az új mesterszakácsnak, lepje meg őt egy olyan étellel, amivel bebizonyítja méltó a hírnévre! A hírre mindenki kicsit kétségbe esik, minek következtében Linguini is kitálal: elmondja, hogy Rémy főzött helyette és ő igazából nem tudja elkészíteni azokat az ételeket, amik miatt újra oda járnak a vendégek. Ennek hatására a szakácsok elhagyják a Gusteau’s-t és magár hagyják Linguinit. Az időközben eltávolodott Rémy újra visszatér, akit elkisér a családja és segítségére lesznek a kis patkánynak és nagyra nőtt barátjának. Olyan ételkülönlegességet készítenek el Ego-nak, ami visszarepíti gyermekkorába és teljesen elvarázsolja. Miután megismeri az igazi séfet, méltató kritikát ír az étteremről, minek hatására elveszti hitelét, Skinner ármánykodásának és a francia ÁNTSZnek köszönhetően.

Kétségbe szerencsére nem esnek: Ego befektet egy étterembe, a “L’ecsó”-ba, amelyett Rémy, Linguini és szerelme (Colette, a Gusteau’s egyetlen volt női séfje) és az egész patkánysereg helyet talál magának!

A történet nem feltétlenül bonyolult, viszont mindent kárpótol az a hangulat, ami a Pixar stúdió emberei megteremtettek: párizsi hangulat, finom ételek, humor, szerelmi szál. Mindenkinek nyugodt szívvel tudom ajánlani, aki kicsit is otthon érzi magát a konyhában és nem ijed meg a rajzolt patkányoktól! Remek két órás szórakozásban lesz része!

Csak röviden, képekben:

Bor és Vad – gasztronómia portál

Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-
nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-
nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-
nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-
nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-
nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-
nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon- Boldog Születésnapot!

Ez a hét legalábbis majdnem olyan volt, mint a mi kis saját “mini” nyaralásunk. Vivi bátyja (K.) nincs itthon, mert ő is nyaral a Balatonon és mi ennek örömére összehoztunk egy jó kis hetet, ahol csak miénk a lakás és nyugodtan csinálhatunk azt, amit szeretnénk.

Többek között volt ott egy jó kis szerda estei baráti kajálás nálunk, ahová szinte mindenki el tudott jönni, aki a környéken él és mozog (Andi, Enci, Kitti, Vivi, Fuxy, Gergő, Koszi és Pisti). (Videóka a tovább mögött).

Ma pedig, ha minden jól megy, kimegyünk Kosziékhoz (Andihoz) Mályiba egy kis kerti sütögetésre, sörözésre, pancsira. Biztos jó lesz, már várom!

(tovább…)

Az indexet lassan azóta olvasom, mióta aktívabban használom az internetet (kb 11 éve). Talán még az ősidőkből származó tévés reklámokból maradt meg ez a jól megjegyezhető rövid címe és azóta is számomra a legkedveltebb hírportál szerepét tölti be, hiába vannak már nála látogatottabb/szebb oldalak, engem nem vitt rá a lélek, hogy másra váltsak.

Talán a jól megszokott struktúra, az engem érdeklő szolgáltatások és hírblokkok elhelyezkedése, talán az írók miatt, nem tudom. Az viszont tény, hogy már szerintem is ideje volt egy látványosabb változásnak az index designjában.

A mai trendeknek megfelelően az index is WEB2.0-es külsőt kapott. Kiemeltebb szerepet kaptak a vizuális elemek és új szolgáltatások is feltűntek. Alapvetően 3 nagyobb hasábra bomlott a főoldal, ami jobb áttekinthetőséget és jobb kiemelési eszközt adott a fontosabb híreknek és cikkeknek. Nekem alapvetően tetszik az új külcsíny, de azt hiszem még szoknom kell majd, mert néhány dolog átkerült egyik oldalról egy másik hasábba, stb. Nem mondom, lehet, hogy pár helyen még változni fog (reggel óta már változott is pár apróság), de szerintem amint megtalálja az új, egyedi stílusát az oldal talán több olvasót és látogatót fog nyerni vele. Én mindenestre szurkolok a “régi nagy” kedvencemnek!

Na azért nem kell megijednie senkinek, írok még!

Csupán azért ez a cím, mert múlt hétvégén búcsúban voltunk, Martonyiban. Raádásul külön apropója volt a dolognak, ugyanis végre összeeresztettük a családjainkat.

Szombat hajnalban – az iszonyatos kánikula miatt csak reggel érdemes utazni, szerintem – Vivivel útra keltünk és lementünk Nagyapámhoz. A szombati nap is teljesen jól eltelt, mert igazából nem volt semmi dolgunk: az előre tervezett ajtófestés és kaszálás a hőség miatt elmaradt, ezért csak pihentünk egész nap. Szerencsére délután 4-5 körül jött egy kis zápor és fél óra alatt végigöntözte a környező földeket. Bíztunk benne, hogy kicsit tovább  fog esni, de sajna nem tartott olyan sokáig, viszont a koradélutáni 37 °C-hoz képest 15(!) fokot hűlt a levegő estére. Így teljesen kellemes hőfokban tudtunk végre aludni.

Másnap reggeltől nagy volt sürgés-forgás, mert mindent elő akartunk készíteni, míkorra megjönnek Vivi szülei. Szerencsére az is zökkenőmentesen történt. Ahogy észrevettem mindenki elég oldott hangulatban volt és – bízom benne – valóban jól érezték magukat és végre találkozott mindenki a másik szüleivel/nagyszüleivel.  A kiadós ebéd és pihegés után 18h körül elindult vissza Miskolcra.

Itt már a megszokott hőség fogadott, ami picit sem tett jót a fejfájásomnak, ami a közelgő hidegfronttal együtt elég veszedelmes kombinációt alkot a fejemben. Már így keltem ma reggel. :s

Vivi délutántól rossz hangulatba került, de azért azt hiszem ő is örült, hogy végre találkoztak szüleink. Én mindenesetre picit sem bántam meg!

Bizony, csak erős idegzetűeknek:

(tovább…)