Vivi tegnap délután a szememre vetette, hogy mostanában a személyes jellegű postjaim száma elég drasztikusan lecsökkent. Van benne igazság: igazából nem történ túl sok jó dolog velem ahhoz, hogy ezeket világgá kürtöljem. Másnak is van baja, elég ha azokkal foglalkozik, nem még a máséval is.

Ettől függetlenül azért ma mindenképp billentyűzetet rakadtam volna, mert a tegnap este a szokottnál is sokkal jobban sikerült. Koszi hozott fel Dzsíhez szűzérmét a hétvégi disznóvágásból és azt két féleképp készítette el a “Séfbácsi”:

• Az első változat egy Stroganoff-bélszín volt, áztatott kapribogyóval és burgonyakrokettel.  Mondanom sem kell, osztatlan siker, örömujjongás és a szokásos döbbenet, hogy “ilyen finomat mi még sohasem…”
• Másodjára a szűzérméból készült húsfonat volt, erdei gombákkal és (itt jön a csavar) szezámmagos bundáskenyér körettel! Eleve a szezámmagot nagyon bírjuk, másrészt a Séfbácsit képességei most sem hagyták cserben és mindenki már csak pislogni tudott a kulináris élvezetek végén. Azért ehhez hozzájárul, hogy minden fogáshoz – természetesen – egyedi borkiséret dukált. Volt ott Bock, Takler, Nagygombos és még valami tuti, amire már nem emlékszem (mert abból én kimaradtam).

Röviden szólva: nagyon állat volt. Csináltunk egy rakás képet, amit most már Koszi is felfog tudni töltni hozzánk, hogy aztán a fényképekkel illusztrált receptek kikerüljenek méltó helyükre, azaz ide.

Humor!

Első sorban erre a különleges fűszerre van szükség és azt hiszem, a Pixar szakemberei nagyon jól elboldogulnak a konyhában! A következő pár sorban nem egy újabb finom zöldésges étel-receptet, hanem egy, a napokban a mozikba került, animációs filmprodukcióról ejtek pár szót.

A film alaptörténete egyszerű, mégis szerethető: egy vidéki ház padlásán élő patkány, Rémy, családjával és népes rokonságával él együtt. Ám, ez a többszörösen hátrányos helyzetű kis főszereplő egy valamiben kitűnik számos társa közül: azon kívül, hogy különleges érzéke van az illatokhoz (nem szagok!) még egy vágyat is dédelget parányi keblében: szakács akar lenni! Példaképe, a híres francia főszakács, Auguste Gusteau, aki különleges étterme, szaktudása, könyvei kiemelik a kor ismert szakácsai közül. Híres mottója, mely védjegyévé válik: “Főzni bárki tud!”

Gusteau, egy szigorú és ellenszenves kritikusnak (Anton Ego) köszönhetően elveszít egy csillagot az étterméről, ami olyannyira megviselő őt, hogy belehal bánatába, ami újabb csillag-vesztést eredményez.

Egy nap, Rémy családja menekülésre kényszerül, miközben a csatornarendszerbe jutva elveszti családját és csak Gusteau könyve lesz a társasága. Később, az éhség és elgyötörtség hatására megjelenik Rémy előtt a halott Gusteau szelleme, aki arra bíztatja, hogy váltsa valóra álmait és főzzön, hiszen “főzni bárki tud”! Rémy rövidesen a Gusteau’s-ban találja magát, ahol találkozik az ifjú mosogatófiúval, Alfredo Linguinivel. Rémy nem bír az ösztöneivel és készít egy levest, amit mindenki az ifjó Linguininek tulajdonít. Ennek hatására Rémy és a főzni nem tudó Linguini szövetséget kötnek, hogy az ifjú új szakács sapkája alatt irányítja a mozdulatait és készíti tovább az ételeket.

Skinner, a Gousteau’s új vezető séfje, folyamatosan gyanakszik, hogy valamilyen csalást követhet el Linguini, de leleplezni nem tudja, mert az étterem újra egyre népszerűbb Rémy remek ételeinek hatására. Időközben kiderül, hogy Linguini nem más, mint Gusteau eltitkolt fia és egyben a Gusteau’s örökese is.

A folyamatos és egyre jobb kritikák hatására Anton Ego is újra meglátogatja az éttermet, ahol kihívást intéz az új mesterszakácsnak, lepje meg őt egy olyan étellel, amivel bebizonyítja méltó a hírnévre! A hírre mindenki kicsit kétségbe esik, minek következtében Linguini is kitálal: elmondja, hogy Rémy főzött helyette és ő igazából nem tudja elkészíteni azokat az ételeket, amik miatt újra oda járnak a vendégek. Ennek hatására a szakácsok elhagyják a Gusteau’s-t és magár hagyják Linguinit. Az időközben eltávolodott Rémy újra visszatér, akit elkisér a családja és segítségére lesznek a kis patkánynak és nagyra nőtt barátjának. Olyan ételkülönlegességet készítenek el Ego-nak, ami visszarepíti gyermekkorába és teljesen elvarázsolja. Miután megismeri az igazi séfet, méltató kritikát ír az étteremről, minek hatására elveszti hitelét, Skinner ármánykodásának és a francia ÁNTSZnek köszönhetően.

Kétségbe szerencsére nem esnek: Ego befektet egy étterembe, a “L’ecsó”-ba, amelyett Rémy, Linguini és szerelme (Colette, a Gusteau’s egyetlen volt női séfje) és az egész patkánysereg helyet talál magának!

A történet nem feltétlenül bonyolult, viszont mindent kárpótol az a hangulat, ami a Pixar stúdió emberei megteremtettek: párizsi hangulat, finom ételek, humor, szerelmi szál. Mindenkinek nyugodt szívvel tudom ajánlani, aki kicsit is otthon érzi magát a konyhában és nem ijed meg a rajzolt patkányoktól! Remek két órás szórakozásban lesz része!

Múlt hét végén megcsináltam Sinya receptjét, mert egyrészt elegünk volt a hagyományos kajákből, másrészt meg kíváncsi voltam tényleg jó kajákat tud-e csinálni a srác, nem csak a szája jár.

Meglepő módon nem csak nekem, hanem Vivinek és Krisznek is ízlett, pedig ők nem szeretik az intenzív ízeket, de ez osztatlan sikert aratott mindhármunknál.

Következzék tehát a recept:

Hozzávalók:

• csirke (személyenként 20 dkg) apróvágott, mell-hús
• 3-4 nagy fej burgonya
• 2-3 fej vöröshagyma
• 1 kaliforniai paprika (lehetőleg vörös, a színe miatt)
• currypor (fűszerkeverékként is lehet kapni, szerintem az is megfelel a szent célnak)
• chilli főszerkeverék
• pirospaprika
• só
• bors
• tejföl

A hagymát megpárolod (ha bográcsban csinálod akkor dobjál bele húsos szalonnát az aljára!): olajon vagy vajon.

Rádobod a csirkét (bográcsban akár marhát), gyorsan átpirítod, felöntöd annyi vízzel, hogy éppen ellepje. Belemennek a fűszerek: szemre, ízre, igényre való tekintettel.
Curryből kicsivel több, ugyanis most a currynek kell lennie a meghatározó íznek. Ezek után beledobod a paprikát és a felkockázott burgonyát és hagyod főni.
Simán egyszerűen. Kavargatod, odafigyelsz.

A végén, ha akarod besűríted rántással.
Én még tejfölt is szoktam hozzáadni főzés közben, mert gyönyörű aranybarna lesz tőle. És szépen megfő benne a krumpli is.

Sinya ajánlása alapján én is tésztát főztem ki hozzá, de mint kiderült másnap kenyérrel is finom.

Most értem haza a Torkos Csütörtökről.
Kellemes volt, tele volt a Calypso (ahol ettünk), de valahogy azért még mindig nem az igazi. Vagy csak nem volt szerencsém a kajaválasztással, de mire kiértek vele a különterembe, már nem volt elég meleg a bazsalikomos pulykasteakem és kicsit kisebb is volt az adag, mint ami pont elég lett volna.

Egyébként ez a “torkos csütörtök” kezdeményezést elég jó ötletnek tartom. Azon kívül, hogy az éttermek reklámot csinálnak maguknak a félárú ételeikkel még kedvet is csinálhatnak az étterembe járáshoz. Persze, ehhez mostmár elengedhetetlen a megfelelő kiszolgálás és a jó minőségű finom ételek felszolgálása a kellemes környezeten kívül.

Erről az alább receptről az jutott eszembe, hogy most, hogy Gergő barátom visszatért Miskolcra és egyébként is remek értője a kulináris élvezeteknek, időnként meg fogom kérni, hogy osszon meg velem pár jó étel-receptet. Ahogyan Titeket is kérlek, küldjetek be minnél többet!

A legjobb receptek ezentúl felkerülne ide!

Hozzávalók (4-5 főre)

• 2 nagy fej vöröshagyma
• 4-5 gerezd fokhagyma
• 40-50 dkg csirke/pulykamell
• 1 kis doboz főzőtejszín (2 dl)
• 1 nagy tejföl (450 g)
• 1 doboz kukorica konzerv
• 1 csomag kaporlevél
• 20 dkg füstölt sajt
• 1 csomag penne típusú tészta
• szalonna

Az apróra vágott vöröshagymát megdinszteljük a szalonna zsírján, majd a szintén kis kockákra vágott pulykamellet megpirítjuk, hogy jól átpuhuljon a hagymás zsíron. Közben sóval, borssal fűszerezzük. Miután
kellően megpirult, átpuhult a hús, ráöntöm a tejszínt és rászórom a kapor felét. Picit párolom együtt, majd mehet bele a tejföl és a kukorica. Rövid ideig hagyom főni (folyamatos kevergetés közben) és amint közben ráöntöm a csomag kapor második felét.

Az elkészült szószba beleforgatom az időközben kifőtt pennét, kicsit állni hagyom (szívja meg magát a tészta a szósszal), majd tálalom.

Tálaláskor még – ha lehet – frissen őrölt borssal szórom meg.

Remélem ízleni fog!

(A receptet Ilunak köszönhetjük! – az azóta is hálás társaság)