A hétvége legnagyobb találmánya a csirkés fajitas volt. Akartunk végre valami olyan ételt, amit egy picit interaktívabbá tette a vacsoránkat. Olyat, amikor mindenki adogatja egymásnak az alapanyagokat és maga rakhatja össze a saját ízlése szerinti ételt. Mint valami nagy mexikói vagy olasz család. Ezzel az étellel ezt remekül sikerült megvalósítani és még mindenki ízlését is eltaláltuk, mert az íze (az alapokon felül) olyan lesz, amilyen a szánk íze.

Először is a csirkés fajitas (ejtsd: fahitasz) -hoz kell tortilla (ejtsd: tortijja). Ebbe töltöd bele a csirkét és minden minden más finomságot.

Tortilla:

Hozzávalók:

• 4 dl liszt,
• 0,5 dl finom étolaj,
• 1/2 teáskanál só,
• 1 dl meleg víz.

Egy közepes tálban keverjük össze a lisztet és a sót. Morzsoljuk össze a lisztet és az étolajat, míg egyenletes, finom keveréket kapunk. Ebbe keverjük a vizet aztán, míg a tészta ki nem alakul. Egy belisztezett gyúrótáblán dagasszuk a tésztát addig, amíg lágy és rugalmas nem lesz, kb. 2-3 percig. Műanyag fóliába csomagolva hagyjuk állni szobahőmérsékleten 30 percig. Ezután gyúrjuk át a tésztát megint, majd osszuk nyolc egyenlő részre a 25 cm-es tortillákhoz, vagy 12 egyenlő részre a 20 cm-es tortillákhoz. Minden darabból formáljunk golyót, és csomagoljuk őket egyenként műanyag fóliába, hogy a kiszáradásukat megelőzzük, hagyjuk állni őket ismét fél órát. Egy sodrófával nyújtsunk minden golyóból belisztezett gyúrótáblán 20 vagy 25 cm-es kerek korongokat. Zsírpapír rétegek közé rakjuk őket, egymás tetejére. Egy nem bezsírozott serpenyőt vagy tepsit közepes tűzön melegítsünk olyan forróra, hogy a vízcsepp táncoljon a forró felszínen. Óvatosan helyezzünk egy tortillát a tepsibe, és addig süssük, míg a teteje hólyagosodni nem kezd, az alján pedig megbarnult foltok kezdenek megjelenni, ez 20-30 másodpercet vesz igénybe. Fordítsuk meg a tortillát, és a másik felét is süssük további 15-20 másodpercig. Ha a tortilla fel kezdene puffadni a második oldal sütése közben, gyengéden nyomjuk vissza egy spatulával. Rakjuk át a tortillát egy alumínium fóliára. Süssük meg a többi tortillát is. Egymás tetejére helyezve, letakarva tároljuk a tortillákat, amíg valamennyi el nem készül. (Forrás.)

Én őszintén szólva vettem a tortilla lapokat, de kicsit drágának találom (820 Ft/8  lap – Interspar), ezért biztos, hogy a fenti recept alapján készítjük el legközelebb.

Csirkés fajitas

Hozzávalók:

• 1 kg – lehet kicsit több is – vékony csíkokra vágott csirkemell
• 1 nagy vöröshagyma felszeletelve
• 3 darab californiai paprika (egy piros, egy zöld és egy sárga)
• 1 dl olívaolaj
• 1 dl száraz fehér bor
• 1 csomag fajitas fűszer keverék
• 3-4 gerezd fokhagyma
• 1 üveg csípős vagy enyhe salsa
• tejföl
• reszelt cheddar sajt körülbelül 20-30 dkg (trappistát használtam)

Elkészítjük a páclét. Egy tálba öntjük az 1 dl olívaolajat, beleszórjuk a fajitas fűszerkeveréket és belenyomunk 3-4 gerezd fokhagymát. A fehér bort is hozzá öntjük. Jól elkeverjük és hozzá tesszük a csíkokra vágott csirkemellet. Lefedjük és a hűtőbe tesszük. Ezt a sütés előtti napon készítsük el, hogy a hús jól átvegye a pác ízét.

Másnap egy Wok sütőben felhevítünk egy pici olívaolajat. Rádobjuk a bepácolt húst, nem baj, ha egy kis páclé is megy hozzá. Amennyiben ügyesen találtuk el a páclé és a hús arányát, akkor alig marad páclénk. Közepesnél egy kicsit nagyobb fokozaton, de semmiképp se a teljes hőfokon kezdjük el pirítani a húst. Amikor már majdnem kész – kóstolással dönthetjük el, hogy mikor jó – rádobjuk a csíkokra vágott paprikákat és a felszeletelt hagymát. Még egy-két percig együtt pirítjuk a hússal, de vigyázzunk, hogy ne puhuljanak meg, hanem maradjanak ropogósak a zöldségek. Lehúzzuk a tűzről és egy lime levét belecsavarjuk. Még egyszer összeforgatjuk és mehet az asztal közepére. Azonnal fogyasztandó.

Fajitas fűszerkeverék

• koriander
• kurkuma
• bazsalikom
• cayenne bors
• fekete bors
• fokhagyma por
• oregánó

A fűszereteket beledobáltam egy mozsárba és jó apróra zúztam mindent.

Salsa

• 50 dkg érett paradicsom
• 2-3 chili paprika
• 3-4 nagyobb gerezd fokhagyma
• só, bors

A paradicsom végeit picit bevagdossuk, beledobáljuk lobogó vízbe. 50-60 másodperc múlva kivesszük, meghámozzuk. Durvára vágva serpenyőbe rakjuk. Mellé vágjuk az apróra vágott chilit, a fokhagymát. Sózzuk, borsozzuk. Összerotyogtatjuk, majd hagyjuk kihűlni és kis tálkákba az is az asztalra kerül a többi kiegészítő közé.

Kiegészítők

• apróra vágott paradicsom bazsalikommal szórva
• tejföl
• guacamole (avokádó-krém)
• babpüré

Ezekből mi most csak az első kettőt használtuk, mert nem találtam érett avokádót a piacon, Vivi pedig mindenáron le akart beszélni a babpüréről. 8 főre az alábbi mennyiségeket változtattam meg: másfél kg pulyamellfilé, másfél dl napraforgó olaj, másfél dl száraz fehérbor (Szent István Korona – Irsai Oliver, 2007), 2 óriási kaliforniai paprika (piros és zöld) és két NAGY fej hagyma, félbevágva, felszeletelve. A salsát sem volt időm/kedvem megcsinálni, ezért az is Spar termék volt. Kicsit csípett, paradicsomos volt, pont olyan, amilyennek lennie kellett.

Nagy kedvenc lett hirtelen a csirkés fajitas, mindenkinek ízlett.

A hétvégi menü egyik fontos újítása volt, hogy most készíteni akartunk valami meleg előételt is. Igazából ezen is nagyon sokat gondolkoztunk, míg végül rátaláltunk erre:

Kakukkfüves gombával töltött hagyma

• 4 szép nagy hagyma
• só
• 1 ek ételízesítő
• 40 dkg csiperkegomba
• 1 csokor kakukkfű
• 1 csokor petrezselyem
• 2 ek olaj
• őrölt bors
• 2dkg vaj

A hagymákat megtisztítjuk és a tetejükről egy formás kalapot vágunk le. Alját mindegyiknek egyenesre vágjuk, hogy mikor a szütőben sütjük, szépen álljon és ne akarjon minduntalan eldőlni. A hagymákat ki kell vájni úgy, hogy mindegyiknek kb 1 cm vastag fala maradjon, ahová tudjuk majd tölteni a kakukkfüves gombát.

Az így elkészített hagymákat dobjuk forrásban lévő sós, ételízesítős vízbe és 2-3 percig főzzük, majd csepegtessük le.

A kivájt hagymából kb markényit aprítsunk fel, süssük üvegesre az olajon. Beledobjuk a kis kockákra vágott csiperkegombát, majd sózzuk, borsozzuk és puhára proljuk. Hintsünk rá bőven apróra vágott kakukkfüvet és petrezsejmet és az elkészült gombát belekanalazzuk az előfőzött hagymákba. Ráhelyezzük a kalapokat és kivajazott tűzálló tálba helyezzük őket. A tetejére egy pici vajat morzsolunk és forró sütőben 10-12 percig sütjük.

Azt hiszem, azon kívül, hogy teljes meglepetést okoztunk baráti társaságunknak még pár elismerést is sikerült begyűjteni, mert valóban egy nagyon ízletes előételt tudtunk összehozni. Akik nem nagyon rajonganak a hagymáért, vagy a gombáért, még azoknak is megfontolandó a megkóstolása.

Úgy alakult, hogy múlt hétvégén megint sikerült összegyűlni barátainkkal és szerettünk volna Vivivel valami érdekes, izgalmas új ételt csinálni, hogy ne a már megszokott foghagymakrémlevesünket vagy a tejszínes-kapros pulykát, pennével együk. Így lett az, hogy kb csütörtöktől már azon járt az agyunk, hogy mi legyen a szombat esti menü és mit kell venni hozzá és mi az, amit még be merünk vállalni a siker érdekében. Ennek érdekében órákon keresztül nézegettünk szakácskönyveket és gasztro-blogokat, míg végre rátaláltam erre a receptre:

Húsgombócok, csípős-pikáns szósszal

A húsgombóchoz:

• 50 dkg darált hús
• fél doboz konzerv csemegekukorica
• 1 tojás
• 3-4 ek zsemlemorzsa
• 1 nagy fej lilahagyma
• kevés olaj a sütéshez
• só
• bors

A csípős-pikáns szószhoz:

• 40 dkg hámozott paradicsom (lehet konzerv is)
• 1 szép sárga kaliforniai paprika
• 1 chili
• 1 ek citromlé
• 1 ek Worchestershire-szósz
• kevés fahéj
• kevés őrölt római kömény
• só
• bors

Igazából sokáig nem érdekelt főzés és semmi a gasztronómiából. Köszönhető talán ez annak is ilyen téren el voltam kényeztetve, hisz egyszem gyerekként mindig azt a kaját kaptam, amit szerettem volna. Valamikor középiskolás évim vége felé azonban feltűnt egy fiatal, angol szakács, akit Jamie Olivernek hívnak és olyan élvezettel kezdett el mesélni a főzésről és a gasztronómiáról, ami azon kívül, hogy a tévé képernyője elég szögezett még a fakanalat is a kezembe vetette velem.

(Nagyon fontos kiemelnem, hogy egy barátom – Gergő – is nagy hatással volt rám, akivel azóta közösen készítjük a Bor és Vad gasztronómiai portált!)

Jamie Oliver pimasz, szókimondó, folyton álmos tekintetű angol séf, aki megmutatta a világnak, hogy főzni lehet élvezettel is, nem csak a besavanyodott háziasszonyok módjára. Természetesen nem nevezném őt úttörőnek, hiszen nagyon sok másik remek szakács mutatta meg magát a világnak, pl Nigella Lawson, aki erős befolyást gyakorolt pl Stahl Juditra.

De visszatérve Jamiere:

A tőlem kicsivel több mint 4 évvel idősebb szakács 16 évesen elvégzett egy Westminster Catering College nevű szakácsiskolát, majd pár éven keresztül híres szakácsok mellett dolgozott és tanult. Először 1996-ban szerepelt egy dokumentum műsorban, ahonnan egyenes út vezetett a saját műsorának elkészítéséig. A Pucér szakács (Naked Chef) című produkció az ételek egyszerűségére, azok könnyen elkészíthetőségére utalnak. Azóta elég hosszú utat járt be, számos televíziós műsor (Pucér szakács, Olasz meló, Jamie menzája, Jamie vidéki konyhája, Folytassa, Jamie nélkül!, stb) mellett több könyve is megjelent, amik közül már jó párat Magyarországon is lehet kapni.

Sikeressége mellett, hogy sikeres, sikerült szimpatikusnak is maradnia. Az általa készített legújabb műsorban – Jamie vidéki konyhája – a saját biogazdaságában nevelt zöldségek felhasználásával főz és bemutatja milyen egyszerűen lehet ízletes, saját nevelésű zöldsége az embernek egy pici idő ráfordításával.

Ezen túl olyan termékekhez is nevét adta, amik igazán könnyűvé és egyszerűvé tesznek bizonyos folyamatokat a konyhába. Na, azért nem érdemes túlmisztifikálni, de tény, hogy a gránitmozsár, amit használ nem csak nehéz, hanem jó is és így van ez a többi termékkel is (fűszer-shaker, zománcozott edények).

A Jamie-hatás pedig nem áll másból szerintem, mint hogy merjünk hozzányúlni a fakanálhoz és ízletesen elkészített finom ételeket enni. Ezért kedvelem és ezért is remélem, hogy visszajelöl a Facebookon.

Kb másfél-két hete Kutya úrnál főzőcskéztünk és épp egy isteni finom Franciás hagymavest készítettünk, amikor nekem szegezte a kérdést:

– Szereted-e a fokhagymakrémlevest?
- Természetesen igen – volt a válasz,- viszont még az életben nem csináltam semmilyen krémlevest, ezért szűz terület ez nekem a gasztronómiában.
- Mi sem egyszerűbb! – mondta Ő.

Íme a recept:

• 3-4 evőkanál olaj (vagy vaj)
• 3-4 evőkanál liszt
• 1 nagyobb (vagy két kisebb) fej foghagyma
• 1 nagy tejföl (vagy fél liter tejszín)
• 2 tyúkhúsleves kocka
• só, fehérbors, pici majoranna

A felhevített olajon (vajon) a púpozott evőkanál lisztet felhabosítod (rántást csinálsz), majd ha ezzel megvagy, belezúzod a foghagymát. Kicsit a hagymát átpirítod, majd lassan felöntöd hideg vízzel (1-másfél liter) és közben folyamatosan kevergeted, hogy csomómentes legyen. Ekkor beledobod a két összemorzsolt húsleves kockát. Kis fehérborssal meg lehet szórni és esetleg pici sóval is, ha a húsleves kockák nem tartalmaznak túl sokat belőle. Felforralod a levest és amikor besűrűsödik beleötöd a tejszínt és folyamatosan kevergetve azzal is felfőzöd a levesed. A végén pici majorannával megszórhatod, de ne túl sokkal, mert a majorannának nagyon intenzív illata, íze van.

Ha mindez kész, pirított zsemlekockával (crouton: a crouton elkészítéséhez permetezzünk egy kevés olívaolajat a kenyérkockákra, úgy, hogy azok minden oldalára többé-kevésbé egyformán jusson, rázzuk össze, majd közepesen forró serpenyõben pirítsuk át az egészet) vagy levesgyönggyel tálaljuk.

Ráadásul, ha már ezt sikerült megfőzni és a csajoddal is megetetni, biztos nem fog mással elmenni randizni.

Vivi tegnap délután a szememre vetette, hogy mostanában a személyes jellegű postjaim száma elég drasztikusan lecsökkent. Van benne igazság: igazából nem történ túl sok jó dolog velem ahhoz, hogy ezeket világgá kürtöljem. Másnak is van baja, elég ha azokkal foglalkozik, nem még a máséval is.

Ettől függetlenül azért ma mindenképp billentyűzetet rakadtam volna, mert a tegnap este a szokottnál is sokkal jobban sikerült. Koszi hozott fel Dzsíhez szűzérmét a hétvégi disznóvágásból és azt két féleképp készítette el a “Séfbácsi”:

• Az első változat egy Stroganoff-bélszín volt, áztatott kapribogyóval és burgonyakrokettel.  Mondanom sem kell, osztatlan siker, örömujjongás és a szokásos döbbenet, hogy “ilyen finomat mi még sohasem…”
• Másodjára a szűzérméból készült húsfonat volt, erdei gombákkal és (itt jön a csavar) szezámmagos bundáskenyér körettel! Eleve a szezámmagot nagyon bírjuk, másrészt a Séfbácsit képességei most sem hagyták cserben és mindenki már csak pislogni tudott a kulináris élvezetek végén. Azért ehhez hozzájárul, hogy minden fogáshoz – természetesen – egyedi borkiséret dukált. Volt ott Bock, Takler, Nagygombos és még valami tuti, amire már nem emlékszem (mert abból én kimaradtam).

Röviden szólva: nagyon állat volt. Csináltunk egy rakás képet, amit most már Koszi is felfog tudni töltni hozzánk, hogy aztán a fényképekkel illusztrált receptek kikerüljenek méltó helyükre, azaz ide.

Humor!

Első sorban erre a különleges fűszerre van szükség és azt hiszem, a Pixar szakemberei nagyon jól elboldogulnak a konyhában! A következő pár sorban nem egy újabb finom zöldésges étel-receptet, hanem egy, a napokban a mozikba került, animációs filmprodukcióról ejtek pár szót.

A film alaptörténete egyszerű, mégis szerethető: egy vidéki ház padlásán élő patkány, Rémy, családjával és népes rokonságával él együtt. Ám, ez a többszörösen hátrányos helyzetű kis főszereplő egy valamiben kitűnik számos társa közül: azon kívül, hogy különleges érzéke van az illatokhoz (nem szagok!) még egy vágyat is dédelget parányi keblében: szakács akar lenni! Példaképe, a híres francia főszakács, Auguste Gusteau, aki különleges étterme, szaktudása, könyvei kiemelik a kor ismert szakácsai közül. Híres mottója, mely védjegyévé válik: “Főzni bárki tud!”

Gusteau, egy szigorú és ellenszenves kritikusnak (Anton Ego) köszönhetően elveszít egy csillagot az étterméről, ami olyannyira megviselő őt, hogy belehal bánatába, ami újabb csillag-vesztést eredményez.

Egy nap, Rémy családja menekülésre kényszerül, miközben a csatornarendszerbe jutva elveszti családját és csak Gusteau könyve lesz a társasága. Később, az éhség és elgyötörtség hatására megjelenik Rémy előtt a halott Gusteau szelleme, aki arra bíztatja, hogy váltsa valóra álmait és főzzön, hiszen “főzni bárki tud”! Rémy rövidesen a Gusteau’s-ban találja magát, ahol találkozik az ifjú mosogatófiúval, Alfredo Linguinivel. Rémy nem bír az ösztöneivel és készít egy levest, amit mindenki az ifjó Linguininek tulajdonít. Ennek hatására Rémy és a főzni nem tudó Linguini szövetséget kötnek, hogy az ifjú új szakács sapkája alatt irányítja a mozdulatait és készíti tovább az ételeket.

Skinner, a Gousteau’s új vezető séfje, folyamatosan gyanakszik, hogy valamilyen csalást követhet el Linguini, de leleplezni nem tudja, mert az étterem újra egyre népszerűbb Rémy remek ételeinek hatására. Időközben kiderül, hogy Linguini nem más, mint Gusteau eltitkolt fia és egyben a Gusteau’s örökese is.

A folyamatos és egyre jobb kritikák hatására Anton Ego is újra meglátogatja az éttermet, ahol kihívást intéz az új mesterszakácsnak, lepje meg őt egy olyan étellel, amivel bebizonyítja méltó a hírnévre! A hírre mindenki kicsit kétségbe esik, minek következtében Linguini is kitálal: elmondja, hogy Rémy főzött helyette és ő igazából nem tudja elkészíteni azokat az ételeket, amik miatt újra oda járnak a vendégek. Ennek hatására a szakácsok elhagyják a Gusteau’s-t és magár hagyják Linguinit. Az időközben eltávolodott Rémy újra visszatér, akit elkisér a családja és segítségére lesznek a kis patkánynak és nagyra nőtt barátjának. Olyan ételkülönlegességet készítenek el Ego-nak, ami visszarepíti gyermekkorába és teljesen elvarázsolja. Miután megismeri az igazi séfet, méltató kritikát ír az étteremről, minek hatására elveszti hitelét, Skinner ármánykodásának és a francia ÁNTSZnek köszönhetően.

Kétségbe szerencsére nem esnek: Ego befektet egy étterembe, a “L’ecsó”-ba, amelyett Rémy, Linguini és szerelme (Colette, a Gusteau’s egyetlen volt női séfje) és az egész patkánysereg helyet talál magának!

A történet nem feltétlenül bonyolult, viszont mindent kárpótol az a hangulat, ami a Pixar stúdió emberei megteremtettek: párizsi hangulat, finom ételek, humor, szerelmi szál. Mindenkinek nyugodt szívvel tudom ajánlani, aki kicsit is otthon érzi magát a konyhában és nem ijed meg a rajzolt patkányoktól! Remek két órás szórakozásban lesz része!

Múlt hét végén megcsináltam Sinya receptjét, mert egyrészt elegünk volt a hagyományos kajákből, másrészt meg kíváncsi voltam tényleg jó kajákat tud-e csinálni a srác, nem csak a szája jár.

Meglepő módon nem csak nekem, hanem Vivinek és Krisznek is ízlett, pedig ők nem szeretik az intenzív ízeket, de ez osztatlan sikert aratott mindhármunknál.

Következzék tehát a recept:

Hozzávalók:

• csirke (személyenként 20 dkg) apróvágott, mell-hús
• 3-4 nagy fej burgonya
• 2-3 fej vöröshagyma
• 1 kaliforniai paprika (lehetőleg vörös, a színe miatt)
• currypor (fűszerkeverékként is lehet kapni, szerintem az is megfelel a szent célnak)
• chilli főszerkeverék
• pirospaprika
• só
• bors
• tejföl

A hagymát megpárolod (ha bográcsban csinálod akkor dobjál bele húsos szalonnát az aljára!): olajon vagy vajon.

Rádobod a csirkét (bográcsban akár marhát), gyorsan átpirítod, felöntöd annyi vízzel, hogy éppen ellepje. Belemennek a fűszerek: szemre, ízre, igényre való tekintettel.
Curryből kicsivel több, ugyanis most a currynek kell lennie a meghatározó íznek. Ezek után beledobod a paprikát és a felkockázott burgonyát és hagyod főni.
Simán egyszerűen. Kavargatod, odafigyelsz.

A végén, ha akarod besűríted rántással.
Én még tejfölt is szoktam hozzáadni főzés közben, mert gyönyörű aranybarna lesz tőle. És szépen megfő benne a krumpli is.

Sinya ajánlása alapján én is tésztát főztem ki hozzá, de mint kiderült másnap kenyérrel is finom.

Most értem haza a Torkos Csütörtökről.
Kellemes volt, tele volt a Calypso (ahol ettünk), de valahogy azért még mindig nem az igazi. Vagy csak nem volt szerencsém a kajaválasztással, de mire kiértek vele a különterembe, már nem volt elég meleg a bazsalikomos pulykasteakem és kicsit kisebb is volt az adag, mint ami pont elég lett volna.

Egyébként ez a “torkos csütörtök” kezdeményezést elég jó ötletnek tartom. Azon kívül, hogy az éttermek reklámot csinálnak maguknak a félárú ételeikkel még kedvet is csinálhatnak az étterembe járáshoz. Persze, ehhez mostmár elengedhetetlen a megfelelő kiszolgálás és a jó minőségű finom ételek felszolgálása a kellemes környezeten kívül.

Erről az alább receptről az jutott eszembe, hogy most, hogy Gergő barátom visszatért Miskolcra és egyébként is remek értője a kulináris élvezeteknek, időnként meg fogom kérni, hogy osszon meg velem pár jó étel-receptet. Ahogyan Titeket is kérlek, küldjetek be minnél többet!

A legjobb receptek ezentúl felkerülne ide!