Úgy alakult, hogy múlt hétvégén megint sikerült összegyűlni barátainkkal és szerettünk volna Vivivel valami érdekes, izgalmas új ételt csinálni, hogy ne a már megszokott foghagymakrémlevesünket vagy a tejszínes-kapros pulykát, pennével együk. Így lett az, hogy kb csütörtöktől már azon járt az agyunk, hogy mi legyen a szombat esti menü és mit kell venni hozzá és mi az, amit még be merünk vállalni a siker érdekében. Ennek érdekében órákon keresztül nézegettünk szakácskönyveket és gasztro-blogokat, míg végre rátaláltam erre a receptre:

Húsgombócok, csípős-pikáns szósszal

A húsgombóchoz:

• 50 dkg darált hús
• fél doboz konzerv csemegekukorica
• 1 tojás
• 3-4 ek zsemlemorzsa
• 1 nagy fej lilahagyma
• kevés olaj a sütéshez
• só
• bors

A csípős-pikáns szószhoz:

• 40 dkg hámozott paradicsom (lehet konzerv is)
• 1 szép sárga kaliforniai paprika
• 1 chili
• 1 ek citromlé
• 1 ek Worchestershire-szósz
• kevés fahéj
• kevés őrölt római kömény
• só
• bors

Azt hiszem, ez elég simán ment.

A telepítőkészletet letöltöttem, felmásoltam a tárhelyre és voilá! A szokásos szüttyögést kellett csak megcsinálnom, hogy a design maradjon, amilyen volt (anno írtam róla, hogy csak úgy hajlandó menni nálam, ha a default könyvtárba is belemásolom az általam használt templatet).

Hm… Coca Cola Zero. Maximum íz, cukor nélkül?

Teljesen meglepett, mikor ma estefelé bementünk a helyi hiperszuperbe (InterSándor), hogy a holnapi vacsira felkészüljünk Vivivel. (A vacsiról fogok még írni, mert olyasmit fogunk csinálni, amit még sohasem és bár a kihívás nagy – 7 főre csinálunk kajcsit -, de bizakodóak is vagyunk.) A kicsit sem rövid válogatás után az utolsó tételek beszerzése az italpult felé irányított minket. Kb 20 percet töltöttem a borpultnál (telefonos segítséget is igénybe vettem – Kapírka ajánlatával) és vettem egy üveg Ostorosi Merlot, majd az üdítős szekciónál jól meglepődve láttam a blogokról már ismert új Coca Cola Zero pislog raklapokkal. Csodálkoztam, mert még nem láttam itthon magyar reklámot, pedig elég erős brand a Coca Cola. No mindegy, kosárba be a palackot, hozzuk haza és felpukkantjuk (azért a jó öreg Light is bekerült a kosárba – biztos, ami biztos).

Szóval az íz: tényleg jó. Meglepően jó. Őszintén szólva mióta teljesen átszoktam a cukormentes üdítőkre engem már bánt egy kicsit hagyományos üdítők cukrossága. Picit marja a gyomrom, ami nem túl jó egy üdítőnél. Bátran ajánlhatom mindenkinek, akik nem szerették eddig a Light “mellékízét” (szerintem nincs ilyen, de aki nem szereti, valamire mindig panaszkodik).

Azt hiszem ez azért elég impozáns, pedig a pingem vacak volt.

Azt kell, hogy mondjam, kellemes meglepetés.

Összeségében véve azért nem mondhatom, hogy 100%-os szolgáltatási színvonalat kapok, de azért nagyon nem lehet okom panaszra. Először a tévéről:

A bekötés nagyjából zökkenőmentesen ment. Jött a szerelő, kint az ajtó fölött kivette a digi kábelét és lehúzta a upc-t. Rákötötte, felment a dobozhoz, állítgatott valamit és már jött is az adás.

Az internethez viszont trükközés kellett. Azon kívül, hogy az egész olyan, mint egy nagy belső háló (értsd: hozzám már csak az utp-kábel jön, nincs átalakító, modem, stb) mégis kicsit olyan, mint egy adsl. Kapsz szépen egy felhasználónevet és egy jelszót (ronda egy dolog és nem is lehet változtatni) valamint egy szerződésszámot, amit látsz a munkalapon, viszont sehol máshol még nem láttad, sőt, nem is kapod meg, csak ha önszorgalomból felírod magadnak. Izé… nem lehetett volna csinálni egy átütős (indigós) munkalapot, hogy azon nekem is rajta legyenek ezek a nem kicsit fontos adatok, hogy ha újratelepítem a rendszerem, ne kelljen ki tudja milyen procedúrákat végigjárnom, hogy újra megkapjam őket?

Na mindegy, kábel bent van, örülnék a friss, ropogós netnek, ha éppen működne. Kiderül pár perc telefonállás után, hogy igazából még nincs elvezetve a “fény” (szerelő által használt terminus technicus) a médiakonverterig (egy újabb szakkifejezés – ez alakítja át a jelet, hogy net is legyen). Szóval várni kell, de 1-2 óra is lesz majd net, addig legyek türelmes. Várok, estig semmi visszajelzés, aztán felhívtam a központi hibabejelentőjüket, ahol meglehetősen hamar kapcsoltak egy olyan emberhez, aki a “Vistát annyira nem ismerem”-válasszal igazából nem húzott ki a csávából. Annyit megcsinálunk, hogy csinálok egy új PPPoE kapcsolatot, mindent faszául beállítok és mégsem megy. Ekkor megegyezünk abban, hogy kiküldenek hozzám szerelőt. A szerelő másnap reggel felhív, hogy mikor jöhetnet (kellemes meglepetés, mert legalább nem kell fél napot várnom rá) és tényleg max 10 perc késés után már nálam is vannak. Laptopot bedugja a kábelbe, nézi-nézi, felmennek a dobozhoz, telefonálnak és kiderül, hogy még mindig nincs “fény”. Ekkor már megkérdeztem, hogy felkapcsoljam-e nekik a lámpát, hátha attól majd megjavul…

De nincs gond, azt mondták, hogy most már tényleg csak pár háztömbnyire járnak a bekötéssel a fiúk és ma már mindenképp lesz netem. Ami végülis nem tudom, hogy így volt-e, mert nekem valamiért nem volt már idegzetem itthon ülni és átmentem Vivihez. Viszont másnap, mikor bekapcsoltam a gépet, automatikusan csatlakozott a hálózathoz és elkezdett száguldani az információs szupersztrádán a gépem.

Első benyomásaim nagyon jók, a kezdeti nehézségek ellenére is, mert bár néhány alkalommal újra be kell jelentkeznem a rendszerbe, de ez nem olyan vészes nehézséget gondot, amit ne tudnék elviselni. Pláne ezért az árért és bízom benne, hogy amint végre kiépítik majd a rendszert (és remélem közben is) fognak tudni figyelni arra, hogy a szolgáltatás minőségén ilyen módon is javítsanak. Természetesen kipróbáltam, hogy milyen sebességre képes (torrenten, hol máshol?) és itt is nagyon pozitív volt a dolog. Miközben valamit 2.4 MB/sec-el töltöttem le, az utorrent 1.8 MB/sec uploadra be volt korlátozva és még közben böngészgetni is tudtam anélkül, hogy látványosan lassult volna a web elérése. Szóval, bátran ajánlom mindenkinek, akinek az a fontos, hogy legyen egy gyors elérése és nem létszükséglet, hogy mindig, minden helyzetben szakadásmentes kapcsolata legyen (harcore counter-strike-ereknek talán hátrány).