Mostanában megint rátaláltam a Last.fm-re. Amellett, hogy mostanában kicsit elveszettnek éreztem magam a megjelent zenék kapcsán, picit frissíteni is szerettem volna a zenei repertoáromat. Szerencsére nem kellett nagyon messze mennem.

A Last.fm nagyon egyszerű dolgot művel: miután feltelepítetted az oldalukról ingyenesen letöltött kliensprogramot és a felinstallálod a kedvenc zenelejátszó programodhoz tartozó kiegészítést (legyen az winamp, media player vagy itunes) indulhat is az élvezet. Egy rövid regisztrációs folyamat után a Last.fm azt a nemes feladatot vállalja magára, hogy ő bizony nyomon fogja követni a zenei ízlésünk alakulását. Sőt, mi több, miután kellőképp elkezdett megismerni minket, zenéket fog ajánlani azok alapján, amit megtudott rólunk. Akármit hallgattál előtte, tudni fogja mi tetszik neked! Ezen felül, ha csak kíváncsi vagy és szörföznél az ismert stílusok előadói vagy stílusai között, a kliensporgram segítségével ezt is könnyen megteheted. Csak beírod a keresőbe, hogy pl “chillout” és máris szólni kezdenek a jobbnál jobb zenék.

Sőt, ennél is tovább megyek! A Last.fm gyakorlatilag egyfajta közösségi hálózatként is működik. Össze tudod hasonlítani az ismerőseid zenei ízlését a sajátoddal, megnézheted mit szeretnek hallgatni, mikor szomorúak vagy ha épp bulizni támad kedvük vagy ha épp mindenkivel tele a micsodájuk.

Szóval mostanában munka közben fejemre kerül a fejhallgató, indul a Last.fm

Ez bizony egy tesztbejegyzés a 2.7-es (beta3) WP alól…

… de nyelvével még senki sem nemzett.

Tudom-tudom, ezer éves, elcsépélt szóvicc, de nagyjából felvezeti mondanivalóm lényegét. Az elmúlt hetekben egyre több helyen találkozom azzal a kifejezéssel, hogy “Nem szabadott volna”. Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy vajon ez megint annak köszönhető, hogy nem csapnak általános iskolában a diákok szájára, amikor ilyen szenvedő szerkezeteket hoznak létre a sokkal egyszerűbb formák helyett vagy egyszerűen csak kezd teret hódítani a “nem szabadott volná”-zás, úgy, mint a keresztnevek előtt a határozott névelő (értsd: a, az – a Zoli – ezt azóta sem tudom megszokni)?

Miért nem lehet használni az egyszerűbb, nyelvtanilag helyesebb formát ilyenkor? Nem lett volna szabad! – Nem szabadott volna!

A hideg ráz és nem csak a közelgő mínuszok miatt.

Persze, engem sem kell félteni, közel sem beszélek és írok irodalmi magyarsággal, de ha lehet, megpróbálok odafigyelni arra mit és hogyan adok ki a kezemből ill. mit és hogyan mondok.

Nyelvóránkat hallgaták. Kérem, kapcsolja ki!

Szóval az úgy volt, hogy közel egy éve Vagabond barátom unszolására csináltunk egy blogot. Azzal a céllal, hogy olvasó (!=olvasott) emberek lévén megoszthassuk egymással mindazon könyvélményeinket, amelyeket átélünk, s mindezt olyan céllal, hogy felkeltsük a hasonló érdeklődésű (értsd: olvasó) ismerőseink kedvét az általunk méltatott vagy pocskondiázott kötetre.

Így született meg a Könyvespolc.

Az eltelt közel egy év alatt kitermeltünk rengeteg témában jó pár könyvajánlót – 8 kategóriában 22 regényt. Időközben csatlakozott hozzánk pár társolvasó, akik megörvendeztettek minket 1-1 ajánlóval és folyamatosan keressük azokat, akiknek kedve lenne olvasni és erről írni is. Mi merünk nagyot álmodni!

Olyan lelkes amatőr (félprofi- és profi) olvasókat keresünk, akik szívesen megosztanák velünk könyvélményeiket és gondolataikat az olvasmányukról és mindezért őszinte vállveregetést és méltató hümmögést tudunk felajánlani! Na, meg persze azt a számtalan önfeledt percet, amit a könyv olvasásával tölthet!

Hisz tudjuk, ahány könyv, annyi élet!

* A jelentkezéshez mindössze annyit kell tenni, hogy regisztrálsz a fent említett Könyvespolcon és olvass, hogy írhass!

A sorban következő kötet egy újabb antológia (novelláskötet), amely a Dúlást követő Új-Pyarronba kalauzol el minket. Első ránézésre is kellemes kötet, jó borítót kapott, de Max stílusát nem lehet nem felismernie annak, aki látott már pár képet tőle. A Dúlást (kráni és nomád hordák elözönlötték a pyarroni államszövetség országait és porrá rombolták amit találtak) követő évtizedekben új város kezdi kinőni magát a semmiből. Az embernépek vallási központja ugyan nem ugyanott, ahol Ó-Pyarron, kezd kinőni a földből, hogy újra központi csillaga legyen a hitnek és az eszmének. Folyamatosan épül, fejlődik, de  természetesen ezzel párhuzamosan megjelennek benne a gondok. A fényesre csiszolt alma belülről talán nem is olyan egészséges, mint amilyennek látszódni akar.

Tovább >>