Mel Gibsonról sok mindent el lehet mondani, de azt nem, hogy nem ért a filmezéshez. Az már viszont ízlés kérdése, hogy a filmjei tetszenek-e nekünk. A Passió utáni világsiker egyenes következménye volt, hogy lesz újabb film, mégha el is fog szakadnia a bibliai témakörtõl (állítólag azért lesz majd egy újabb, csak ki kellett kapcsolódnia) pl. a maja civilizáció végóráiról.

Mielőtt hirtelen egy nagyon mély és roppant felesleges, idegesítő értekezésbe bonyolódnék elmondom, hogy Viharnak köszönhetem, hogy a kezembe került az a sorozat, aminek a folytatását már most is várom. Természetesen, innentől az Ő felelősége, hogy ilyesmikról kell olvasnotok, hisz tudjuk ha nem létezik az a hipotetikus lepke a japán partoknál, nem lesz is lesz hurrikán LA-ban.

Tehát a Kalózvadász:
Philip Messier harmadik kötete sokkal kecsesebb (értsd: vékonyabb) lett, mint az előző két, jópár évvel ezelőtt kiadott előzmény. A ciklus egy fiatal tyron helf, bizonyos Siljagen, kalandjait mutatja be, aki nem mellesleg elsőrangú tanelaan. (Ugye, hogy így semmi értelme és egy kukkot sem érteni belőle?)
A lényeg viszont azt, hogy ez a távoli jövőben játszódó történet kellemes keveri a hagyományos sci-fi-elemeket a fantasyval, aminek a végeredménye egy rengeteg műszóval kevert, de érdekes, izgalmas olvasmány.