Sokáig gondolkoztam, hogy milyen frappáns mondattal indítsam a rég esedékes blog-bejegyzésem, de nem jutott eszembe semmi.

Így hát csak belevágok a lecsóba és pár sorban beszámolok az elmúlt napokról.

Ez a hónap – úgy látszik – a változások hónapja. Amelett, hogy nekünk is sikerült összeköltöznünk, Gergő barátomnak is sikerült végre beköltöznie a lakásba, amit hosszas hercehurca során tudtunk csak véghezvinni.

Közben befejeztem egy rég húzódó munkámat is, amivel már – őszintén szólva – kivolt a kismicsodám is. Ennek ellenére nem vagyok annyira megkönnyebbülve, valamiféle hiányérzetem van, amit nem tudok szavakba önteni. Ettől függetlenül jó a kedvem, mert úgy néz ki, hogy olyan lehetőségek adódtak az életemben (leginkább munka terén), amibe szívesen belevágnék. Most még korai lenne róla beszélni, de amint lesz bármi konkrétum, be fogok számolni róla!

Ráadásul megérkezett az ősz is – és ami engem jobban lázban tart – és vele a sorozatok új évadjai.  Olyan nagy kedvenceim tértek most vissza a képernyőkre (egyelőre csak nagyrészt Amerikában), mint például a How I Met Your Mother (Így jártam anyátokkal) vagy a The Big Bang Theory és a Chuck vagy a Supernatural (Odaát) és Heroes (Hősök). Beindult a Comedy Central magyar adása a VH1-on, minden délután, ahol a fenti sorozatokon felül még a My Name is Earl és látható. Végre valami színvonalas magyarul-beszélő sitcom a tévében!

Másrészt, itt az ideje a mozizásnak is, csak még nem tudom ilyen filmre sikerül elcsábítanom Vivit: Eagle Eye vagy Spanom csaja?

Most, hogy Vivi elment a lányokkal értettségi találkozóra kicsit van időm arra, hogy irogassak végre a blogra. (Nem mintha nem kapnám meg Tőle minden nap, hogy már piszkosul régen frissült a blog, de valahogy nem vitt rá a lélek, hogy virtuális tollat ragadjak és írjak a mindennapokról.)

Sok minden történt velünk.

Először is összeköltöztünk Vivivel. Lassan most már több, mint két hete lakunk együtt és azt kell mondanom, hogy nem bánom (még! ), mert minden olyan, amilyennek szeretném. Természetesen még mindig csiszolódunk kell egymáshoz, de azért lassan egyre jobban összeállnak a dolgok. Napi ritmus, feladatok, stb. Jól van ez így.

Ezek után múlt hétvégén volt a sokadik Bükki Vadas-Boros Napok is, amelyre megint lázasan készülődtünk és most végre meghozta gyümölcsét a sok fáradozás, amit leginkább Gergő, de azért mi is, belefektettünk. Idén 3. hellyel díjazta a Benke László és Galambos Lajosból álló zsűri a Vaddisznőpörkölt medvehagymás hajdinakásával nevű ételünket. Ráadásul szinte mindenki hozta a családját (sajnos Anyámnak dolgoznia kellett, ezért Ő volt a kivétel) és azt hiszem mindenki remekül érezte magát! Olyannyira, hogy Pista (Gergő édesapja) meghívott mindenkit Telkibányára, hogy majd Ő kápráztasson el minket a főzőtudományával. Kíváncsi leszek (abszolút pozitív értelemben)! Galéria itt.

Azóta már sikerült végre ma haza is jutnom, Martonyiba. Rég voltam már és nagyon hiányzott, hogy végre találkozhassak Nagyapámmal és megsimogathassam Mazsolát és a cicákat. Jó volt, csak kár, hogy megint ilyen vacak idő lett a végén.

Simon Tibor tanár úr képei, valamint az általa készített videókból az első anyag (igen, lesz még)  következzék, valamint a Gólyaavató Vivi által készített képei:

Gólyatábor 2008 @ Simon Tibor

Gólyatábor from Selion on Vimeo.

Gólyaavató 2008 @ Fehérvári Vivien

Ma olyan iszonytatóan korán kellett felébredni, amire már szinte nem is emlékszem mikor volt utoljára rá példa. Vivi újra elkezdett rádiózni és bizony 5-kor már kellni kell, hogy 6-ra beérjen és ébressze Diósgyőrt.

Igazából úgy voltam vele, hogy ha már felkeltem, akkor nem fekszem vissza, hanem végre elkezdem korábban a napom és legalább produktívabb leszek. Nagyjából sikerült is annyi dolgot eddig besűrítenem ebbe a két órába, mint máskor 4-be. Ez pedig elégedettséggel tölt el.

.