Lassan egy hónap is eltelt már azóta, hogy hazajöttünk Vivivel Siófokról.

Őszintén szólva évekkel ezelőtt voltam utoljára nyaralni és most meglepően könnyen sikerült magam kikapcsolni. Talán annak is volt ez köszönhető, hogy az utazás előtti hetek olyan pörgősek voltak, hogy szinte semmire – pláne pihenésre nem volt alkalmam.

Egyébként a siófoki Hotel Aranypart (***) vendégei voltunk. Annak is pontosabban az apartman-házában volt a teljes panziós szállásunk. A szoba meglehetősen kellemes volt, – Balatonra néző ablakokkal, terasszal -attól eltekintve, hogy nem volt benne légkondi, de szerencsére nyugati fekvésű volt, ami miatt nem volt olyan meleg.

A szálloda egyébként oktatóközpont is, ami azt jelentette, hogy nagyon sok fiatal pincér, recepciós volt, akik nyári gyakorlatukat töltötték ott, ahol mi. Az étel – az ebéd kivételével – svédasztalos megoldás volt, ami azt jelentette, hogy mindig volt nagyon sok földi jó, ami közül csak az nem tudott választani, aki nem akart. Ahhoz képest, hogy azt  hittem, hogy ezzel lesz a legtöbb gond, semmilyen fejfájást nem okozott.

A környék egyébként nagyon szép. Látszik, hogy ott mindenki abból él, hogy a vendégek jól érezzék magukat és költsék a pénzt. Az áraink viszont olyan sokkal nem magasabbak, mint amire számítottunk. Igazából szinte minden ugyanannyi volt, mint pl. Miskolc-Tapolcán vagy Lillafüreden (ajándéktárgyak, bizsuk, egyebek). Ami igazán drága volt, az italok. Meleg volt, mindenki iszik mindenfélét és azt bizony meg  kell fizetni.

Pár nap henyélés után átmentünk Siófokról hajóval Tihanyba, hogy megnézzük az Apátságot és kipróbáljuk a visszhangot, de ez utóbbit valaki elrontotta. Vagy csak nem mertünk nagyon kiabálni. Gyönyörű jó időnk volt, nagyon jó volt hajózni is és az Apátság is érdekes látnivaló volt. Pláne Vivinek, aki  különösen örült, hogy a Tihanyi Alapítólevelet is megnéztük ott.

Igazából sok mindent lehetne még írni, de nem akarok áradozni. Aki megteheti, menjen le Balatonra és érezze jól magát!

Nem mondom, rég voltam ilyen fáradt, mint mostanában. Az elmúlt pár hét olyan mozgalmas volt, hogy nem is igazából emlékszem már rá, mikor volt ennyire aktív időszak az életemben. Talán csak a középiskolai atletizálással, versenyekre járással, szerepjátékkal, este bulizással eltöltött időszaka volt ennél is kicsit meredekebb.

De igazából nincs okom panaszkodni, mert végre olyan dolgokat csinálok, amiket szeretek: csinálok weboldalakat (kettőt be is fejeztem), kötök szerződéseket az INGnél, bulizni és vacsorákra járok, legénybúcsút szervezek, barlangot látogatok és végre eljutok Szlovákiába. Persze, ez nem egy nap alatt, de ha tágan értelmezzük a dolgokat, akkor bizony mindezt egy bő hét leforgása alatt.

Természetesen arról nem beszéltem, hogy most pedig leginkább egy újabb határidő és a méközelebbi siófoki nyaralásunk kötne le, ha ez utóbbira lenne időm készülni. Szegény Vivi ma ki is borult, hogy mindent neki kell megszerveznie, mert én dolgozok! Remélem majd a napfényes Balaton majd kárpótolja őt is ezekért a napokért!