Most, hogy Vivi elment a lányokkal értettségi találkozóra kicsit van időm arra, hogy irogassak végre a blogra. (Nem mintha nem kapnám meg Tőle minden nap, hogy már piszkosul régen frissült a blog, de valahogy nem vitt rá a lélek, hogy virtuális tollat ragadjak és írjak a mindennapokról.)

Sok minden történt velünk.

Először is összeköltöztünk Vivivel. Lassan most már több, mint két hete lakunk együtt és azt kell mondanom, hogy nem bánom (még! ), mert minden olyan, amilyennek szeretném. Természetesen még mindig csiszolódunk kell egymáshoz, de azért lassan egyre jobban összeállnak a dolgok. Napi ritmus, feladatok, stb. Jól van ez így.

Ezek után múlt hétvégén volt a sokadik Bükki Vadas-Boros Napok is, amelyre megint lázasan készülődtünk és most végre meghozta gyümölcsét a sok fáradozás, amit leginkább Gergő, de azért mi is, belefektettünk. Idén 3. hellyel díjazta a Benke László és Galambos Lajosból álló zsűri a Vaddisznőpörkölt medvehagymás hajdinakásával nevű ételünket. Ráadásul szinte mindenki hozta a családját (sajnos Anyámnak dolgoznia kellett, ezért Ő volt a kivétel) és azt hiszem mindenki remekül érezte magát! Olyannyira, hogy Pista (Gergő édesapja) meghívott mindenkit Telkibányára, hogy majd Ő kápráztasson el minket a főzőtudományával. Kíváncsi leszek (abszolút pozitív értelemben)! Galéria itt.

Azóta már sikerült végre ma haza is jutnom, Martonyiba. Rég voltam már és nagyon hiányzott, hogy végre találkozhassak Nagyapámmal és megsimogathassam Mazsolát és a cicákat. Jó volt, csak kár, hogy megint ilyen vacak idő lett a végén.

Eddig ez a hét annyi szaladgálással telt, hogy igazából nem is tudom, hogy mit csinálnék, hogy ha az év 52 hetéből mind ilyen lenne. Valószínűleg 2 hónap után teljesen kipurcannék és ki kellene vennem egy hosszabb szabadságot, hogy bírjam a tempót.

De igazából nem akarok panaszkodni, mert úgy érzem most jó. Jó, hogy van mit csinálni, van mivel csinálni, – és legfőképp – van kivel csinálni. Tervezni, építeni, alakítani.

Itt szeretném megjegyezni, hogy megkaptuk az első Google Adsense-es csekket, ami márcsak azért is jó, mert még ilyenben nem volt részünk és csak bizakodással tölthet el, hogy vannak akik kattintanak párat az általunk kirakott hirdetésekre. Persze, az lenne az ideális, hogy ha sikerülne kirakni végre egyedi, saját magunk által szerzett ügyfelek hirdetéseit is. Talán ebben is sikerül majd előrelépnünk a jövő hét környékén, de nem akarok elkiabálni semmit.

Ja igen:

Boldog Valentin napot!

Igazából sokáig nem érdekelt főzés és semmi a gasztronómiából. Köszönhető talán ez annak is ilyen téren el voltam kényeztetve, hisz egyszem gyerekként mindig azt a kaját kaptam, amit szerettem volna. Valamikor középiskolás évim vége felé azonban feltűnt egy fiatal, angol szakács, akit Jamie Olivernek hívnak és olyan élvezettel kezdett el mesélni a főzésről és a gasztronómiáról, ami azon kívül, hogy a tévé képernyője elég szögezett még a fakanalat is a kezembe vetette velem.

(Nagyon fontos kiemelnem, hogy egy barátom – Gergő – is nagy hatással volt rám, akivel azóta közösen készítjük a Bor és Vad gasztronómiai portált!)

Jamie Oliver pimasz, szókimondó, folyton álmos tekintetű angol séf, aki megmutatta a világnak, hogy főzni lehet élvezettel is, nem csak a besavanyodott háziasszonyok módjára. Természetesen nem nevezném őt úttörőnek, hiszen nagyon sok másik remek szakács mutatta meg magát a világnak, pl Nigella Lawson, aki erős befolyást gyakorolt pl Stahl Juditra.

De visszatérve Jamiere:

A tőlem kicsivel több mint 4 évvel idősebb szakács 16 évesen elvégzett egy Westminster Catering College nevű szakácsiskolát, majd pár éven keresztül híres szakácsok mellett dolgozott és tanult. Először 1996-ban szerepelt egy dokumentum műsorban, ahonnan egyenes út vezetett a saját műsorának elkészítéséig. A Pucér szakács (Naked Chef) című produkció az ételek egyszerűségére, azok könnyen elkészíthetőségére utalnak. Azóta elég hosszú utat járt be, számos televíziós műsor (Pucér szakács, Olasz meló, Jamie menzája, Jamie vidéki konyhája, Folytassa, Jamie nélkül!, stb) mellett több könyve is megjelent, amik közül már jó párat Magyarországon is lehet kapni.

Sikeressége mellett, hogy sikeres, sikerült szimpatikusnak is maradnia. Az általa készített legújabb műsorban – Jamie vidéki konyhája – a saját biogazdaságában nevelt zöldségek felhasználásával főz és bemutatja milyen egyszerűen lehet ízletes, saját nevelésű zöldsége az embernek egy pici idő ráfordításával.

Ezen túl olyan termékekhez is nevét adta, amik igazán könnyűvé és egyszerűvé tesznek bizonyos folyamatokat a konyhába. Na, azért nem érdemes túlmisztifikálni, de tény, hogy a gránitmozsár, amit használ nem csak nehéz, hanem jó is és így van ez a többi termékkel is (fűszer-shaker, zománcozott edények).

A Jamie-hatás pedig nem áll másból szerintem, mint hogy merjünk hozzányúlni a fakanálhoz és ízletesen elkészített finom ételeket enni. Ezért kedvelem és ezért is remélem, hogy visszajelöl a Facebookon.