Szóval az úgy volt, hogy közel egy éve Vagabond barátom unszolására csináltunk egy blogot. Azzal a céllal, hogy olvasó (!=olvasott) emberek lévén megoszthassuk egymással mindazon könyvélményeinket, amelyeket átélünk, s mindezt olyan céllal, hogy felkeltsük a hasonló érdeklődésű (értsd: olvasó) ismerőseink kedvét az általunk méltatott vagy pocskondiázott kötetre.

Így született meg a Könyvespolc.

Az eltelt közel egy év alatt kitermeltünk rengeteg témában jó pár könyvajánlót – 8 kategóriában 22 regényt. Időközben csatlakozott hozzánk pár társolvasó, akik megörvendeztettek minket 1-1 ajánlóval és folyamatosan keressük azokat, akiknek kedve lenne olvasni és erről írni is. Mi merünk nagyot álmodni!

Olyan lelkes amatőr (félprofi- és profi) olvasókat keresünk, akik szívesen megosztanák velünk könyvélményeiket és gondolataikat az olvasmányukról és mindezért őszinte vállveregetést és méltató hümmögést tudunk felajánlani! Na, meg persze azt a számtalan önfeledt percet, amit a könyv olvasásával tölthet!

Hisz tudjuk, ahány könyv, annyi élet!

* A jelentkezéshez mindössze annyit kell tenni, hogy regisztrálsz a fent említett Könyvespolcon és olvass, hogy írhass!

Az utóbbi időkben újra rátaláltam a MAGUS regényekre. Az elmúlt nagyjából másfél évben alig jelent meg olyan regény, amire azt mondtam volna, hogy ezt nekem mindenképp látnom/olvasnom kell, de mostanában elkapott a nosztalgia érzése (és őszintén szólva az egyéb regények is kifogytak) és beszereztem az új megjelenésű könyveket. Ezek közül az először, legfrissebb élményem, az Eric van Dien írta Uwel nevében.

Első ránézésre látszik, hogy azzal, hogy új kiadóhoz kerültek jogok (ez nem teljesen igaz, mert a Tuan is jelentethet meg regényeket) látszódik egy markáns design váltás, ami épp a kötetek külcsínében is jelentkezik . Az Uwel nevében egy komor hangulatú, de tiszta képet mutató borítót kapott, mely a könyvet olvasva, teljesen passzol a történethez.

A külcsín után pár szó a belbecsről is:

A regény három nagyobb fejezetre tagolódik. Az első részben kibontakozik előttünk Thell con Armagel , a Dúlást megjárt Uwel lovag – Errn – fia, aki az atyja által rá kirótt ösvényen járva maga is a Bosszú Istenének lovagjává vállik.

Tovább >

A Harry Potter és a Halál Ereklyéi minden tekintetben hozta azt, amit egy hét részt megélt regényfolyamtól vártam.

Emlékszem, anno még valamikor 2000 környékén meglepve kérdeztem rá Hurricane barátomtól, hogy mi az ördögért olvas egy gyerekregényt. A válasz szinte magától értetődő volt: “Mert jó.”

Aztán, miután sikerült leküzdenem magamban azokat a prekoncepciókat, miszerint egy gyerekregény – pláne amit ennyire hypeolnak – csak szar lehet, elkértem a fent megnevezett barátomtól az első részt, hogy miután elolvastam tényekkel is alá tudjam támasztani, miért is utálom én Harry Pottert. Igazából az első pár oldal után tudtam, hogy ezt a sztorit bizony bebuktam, függő lettem. Harry Potter-függő.

Tovább>>

Update! Állítólag a két főszereplő valentin-naptól egy pár

A hétvégén nagyon kellemes élmény ért:

Lvdla, aki volt osztálytársam és barátom, meglepett egy könyvajánlóval. Meglepett, mert bár tudtam, hogy szeret olvasni, nem reméltem, hogy ilyen lelkesen beleveti magát az pár nappal korábban felajánlott lehetőségbe és ír egy ilyen jó kis csajos-romantikus könyvajánlót.

Apropó: ha Te is olvasol és szívesen leírnád nekünk (vagy bárkinek, aki olvassa), hogy mit gondolsz egy könyvről ill. véleményed van róla, esetleg el szeretnél beszélgetni valakivel egy könyvről, írj nekünk egy e-mailt a konyvespolc_kukac_selion_pont_hu email címre!

Ha rövid akarnék lenni, akár elég lenne ennyi is, nem?

Azt hiszem, most viszont van mit mondanom:

A webisztánon olvastam anno, de most újra felkeltette az érdeklődésem a neonomád életstílus és elkezdtem agyalni ahhoz, hogy vajon az, amit én csinálok mennyire hasonlít ahhoz ill. szeretném-e, hogy hasonlítson hozzá. (Jelentem, semennyire nem hasonlít, talán csak abban, hogy szerencsére meglehetősen kötetlen munkaidőben tudok dolgozni, de vannak ún. “irodai” nap(ok), amikor bent vagyok a cégnél. Ja és nincs wifis laptopom és Miskolcon nincs is olyan sok hely, ahol pl úgy tudnám használni a gépem, mint a Starbucksokban vagy mint a budapesti California Coffee Companyben, ahol ha veszel valamit a pultnál, másfél óráig használhatod a wifijüket.)

Szóval, ha lenne valami jó kis hely akkor szívesen kicsücsülnék én is – és nem csak azért mert trendi egy csini laptoppal az asztalodon üldögélni – egy kellemes kávézóba és mindezt munka miatt. Az már más kérdés, hogy ez az ingergazdag környezet vajon mennyire terelné el a figyelmem az igazi, produktív munkatól, de ha mást nem, egy találkozót jobb lenne oda szerverzni, mint pl otthonra vagy egy egyenszürke irodába.

De, ha már munka, akkor bizony itt van 2008 és mindenkitől azt hallom, hogy bizony ennek az évnek sokkal jobbnak kell lennie, mint az előzőnek, meg egyébként is, a páros évek mindig jobbak, mint a páratlanok. Azt hiszem, én sem bánnám, hogy ha jobban sikerülne, mint az előző év!

Mindezek mellett Vagabonddal (leánykori nevén Vihar) egyre gyakrabban írunk a könyvespolcra és egyre többen meg is találnak minket. Szerintem elég sokat köszönhetünk a jó kis wordpress blogmotornak és a jó metatageknek. (Ha van kedved írni arról, hogy mit olvasol, keress meg!)

Ja, és Te “mit gondolsz a hip-hop kutyurról”?

%%VideoBlogger:youtube:ceF2jRsu1-0%%