Ma jöttünk haza egyik legrégebbi barátom, Kosztelnik Gábor, esküvőjéről.

Nagyon jól éreztük magunkat és nagyon kellemes estét töltöttünk el a kötelező köröket is letudva és azt hiszem, most baráti társaságunkra sem lehetett panasz, mert addig roptuk a táncot, ameddig csak erőnkből tellett. Ráadásul, azt a hibát sem követtük el, amit tavaj Petiék esküvőjén, mert nem hagytuk a csapat egyik mozgatórugóját – Fuxyt – túlenni magát és bizony, már-már majdnem az arconpörgés is ment!

Na, de a szót nem szaporítom tovább, csak még egyszer nagyon sok boldogságot kívánok nekik!

Baráti társaságunk már közel 15 éves múltra tekint vissza. Szerintem, anno senki sem gondolta volna, hogy ilyen hosszú idő után is ennyire jóban tudunk maradni és közösen tudjuk megélni egymás legnagyobb örömeit, bánatát.

Szerencsére, most örömhír érkezett: csütörtök este – megünnepelvén, hogy Fuxy is itthon van, felmentünk Gergőhöz - már nem tudta magában tartni Koszi, hogy február 4.-én eljegyezte barátnőjét, Hajnalkát!

Ez úton is szeretnék nekik nagyon sok boldogságot és örömöt kívánni a közös jövőhöz!