Sokáig gondolkoztam, hogy milyen frappáns mondattal indítsam a rég esedékes blog-bejegyzésem, de nem jutott eszembe semmi.

Így hát csak belevágok a lecsóba és pár sorban beszámolok az elmúlt napokról.

Ez a hónap – úgy látszik – a változások hónapja. Amelett, hogy nekünk is sikerült összeköltöznünk, Gergő barátomnak is sikerült végre beköltöznie a lakásba, amit hosszas hercehurca során tudtunk csak véghezvinni.

Közben befejeztem egy rég húzódó munkámat is, amivel már – őszintén szólva – kivolt a kismicsodám is. Ennek ellenére nem vagyok annyira megkönnyebbülve, valamiféle hiányérzetem van, amit nem tudok szavakba önteni. Ettől függetlenül jó a kedvem, mert úgy néz ki, hogy olyan lehetőségek adódtak az életemben (leginkább munka terén), amibe szívesen belevágnék. Most még korai lenne róla beszélni, de amint lesz bármi konkrétum, be fogok számolni róla!

Ráadásul megérkezett az ősz is – és ami engem jobban lázban tart – és vele a sorozatok új évadjai.  Olyan nagy kedvenceim tértek most vissza a képernyőkre (egyelőre csak nagyrészt Amerikában), mint például a How I Met Your Mother (Így jártam anyátokkal) vagy a The Big Bang Theory és a Chuck vagy a Supernatural (Odaát) és Heroes (Hősök). Beindult a Comedy Central magyar adása a VH1-on, minden délután, ahol a fenti sorozatokon felül még a My Name is Earl és látható. Végre valami színvonalas magyarul-beszélő sitcom a tévében!

Másrészt, itt az ideje a mozizásnak is, csak még nem tudom ilyen filmre sikerül elcsábítanom Vivit: Eagle Eye vagy Spanom csaja?

Azt hiszem, hogy a lehető legroszabbkor jött (mikor is jön egyébként?) a munka iránti kedvtelenség. Valamivel fel kell pörgetnem magam, mert szerdán határidős leadásom lesz és alig haladok olyan ütemben, mint szeretnék. Ti mit szoktatok csinálni, hogy újra fel tudjátok venni a ritmust és a gépszíj újra elkapjon?

Osszátok meg velem, hogy mi kell ahhoz, hogy érdemleges munkát tudjunk folytatni akkor is, ha nincs kedvünk hozzá és a szellemi tőkénket a megfelelő irányba tudjuk terelni!

Eddig ez a hét annyi szaladgálással telt, hogy igazából nem is tudom, hogy mit csinálnék, hogy ha az év 52 hetéből mind ilyen lenne. Valószínűleg 2 hónap után teljesen kipurcannék és ki kellene vennem egy hosszabb szabadságot, hogy bírjam a tempót.

De igazából nem akarok panaszkodni, mert úgy érzem most jó. Jó, hogy van mit csinálni, van mivel csinálni, – és legfőképp – van kivel csinálni. Tervezni, építeni, alakítani.

Itt szeretném megjegyezni, hogy megkaptuk az első Google Adsense-es csekket, ami márcsak azért is jó, mert még ilyenben nem volt részünk és csak bizakodással tölthet el, hogy vannak akik kattintanak párat az általunk kirakott hirdetésekre. Persze, az lenne az ideális, hogy ha sikerülne kirakni végre egyedi, saját magunk által szerzett ügyfelek hirdetéseit is. Talán ebben is sikerül majd előrelépnünk a jövő hét környékén, de nem akarok elkiabálni semmit.

Ja igen:

Boldog Valentin napot!

Régen írtam már ide valami igazán személyeset, amiért Vivitől rendszeresen kapok is a fejemre. Őt talán nem érdekli minden esetben az, ami hétközben engem megmozgat (hírek, moziplakátok, stb), de ez így van jól.

Az igazásághoz az is hozzá tartozik, hogy olyan sok minden nem történt az elmúlt pár hétben: a nagy ünnepi zabálások után az év eleje eléggé lassúvíz módjára indult, de épp ma reggel kellett szembesülnöm azzal, hogy hihetetlen, de már február 5.-e van és bármennyire is erőltetem, nem emlékszem igazán kiemelkedő érdekességről az én kis életemből.

Ellenben a nagy szilveszteri megfázást követően sem lett elfelejtve, hogy fogadalmat kell tenni arra, hogy mi lesz az, amit másképp csinálok az évben. Ilyen lesz pl az is, hogy végre ettől a hónaptól megyek majd rendszeresen sportolni. Egyrészt mert hiányzik, másrészt mert már megint jobban kerekedek, mint szeretném. Ráadásul most Kutya úr is szeretne elkezdeni mozogni, sőt Koszi is szólt, hogy ideje lenne újra elővenni a porosodó squash-ütőket, amivel maximális egyetértek. Valami lesz.

Munka fronton sincs most panaszkodnivalóm, alakulnak a dolgok, formálódnak, ötletelés megy és szerintem egyre jobban csináljuk, amit eddig csináltunk, de ezekről majd később, bővebben.