Sokáig gondolkoztam, hogy milyen frappáns mondattal indítsam a rég esedékes blog-bejegyzésem, de nem jutott eszembe semmi.

Így hát csak belevágok a lecsóba és pár sorban beszámolok az elmúlt napokról.

Ez a hónap – úgy látszik – a változások hónapja. Amelett, hogy nekünk is sikerült összeköltöznünk, Gergő barátomnak is sikerült végre beköltöznie a lakásba, amit hosszas hercehurca során tudtunk csak véghezvinni.

Közben befejeztem egy rég húzódó munkámat is, amivel már – őszintén szólva – kivolt a kismicsodám is. Ennek ellenére nem vagyok annyira megkönnyebbülve, valamiféle hiányérzetem van, amit nem tudok szavakba önteni. Ettől függetlenül jó a kedvem, mert úgy néz ki, hogy olyan lehetőségek adódtak az életemben (leginkább munka terén), amibe szívesen belevágnék. Most még korai lenne róla beszélni, de amint lesz bármi konkrétum, be fogok számolni róla!

Ráadásul megérkezett az ősz is – és ami engem jobban lázban tart – és vele a sorozatok új évadjai.  Olyan nagy kedvenceim tértek most vissza a képernyőkre (egyelőre csak nagyrészt Amerikában), mint például a How I Met Your Mother (Így jártam anyátokkal) vagy a The Big Bang Theory és a Chuck vagy a Supernatural (Odaát) és Heroes (Hősök). Beindult a Comedy Central magyar adása a VH1-on, minden délután, ahol a fenti sorozatokon felül még a My Name is Earl és látható. Végre valami színvonalas magyarul-beszélő sitcom a tévében!

Másrészt, itt az ideje a mozizásnak is, csak még nem tudom ilyen filmre sikerül elcsábítanom Vivit: Eagle Eye vagy Spanom csaja?